Szükséges-e a terápia folytatása.

Tisztelt Doktor Úr / Doktor Nő! ÉV elején voltam először pszichológusnál. Akkor azt állapította meg az első beszélgetés során, hogy kényszerneurózisom van, pontosabban agresszív kényszergondolatok. Már elsőre sikerült megnyugtatnia, hogy nem válok olyanná, mint amikre kényszeresen gondolok. Ezért aztán miután hazaértünk a három hetes vakációból, nem is mentem vissza, mivel szinte tünetmentes lettem. Néha-néha eszembe jutott egy-egy dolog, de nem gondoltam tovább, azaz tovább tudtam lépni. Eddig teljesen normálisan tudtam folytatni az életemet. Azonban most újabb problémával állok szemben. Amikor egyedül vagyok, akkor rendszeresen arra terelődnek a gondolataim, hogy "mennyire érdekes, hogy tudok gondolkodni, vagy beszélni. Egyáltalán hogyan jön ki a szó a számból? Hogyan működik a gondolkodás? ". Vagy éppen írás közben a kezemre nézek, és arra gondolok, hogy hogyan tudom ezt mozgatni. Vagy éppen a tükörbe nézve az válik érthetetlenné, hogy hogyan tudom az egyes érzéseket kifejezni, hogyan mozgatom az arcom? Vagy éppen mi értelme az életnek? Mintha azok a dolgok, amit az ember a felnövése, szocializálódása alatt megszokik, most érthetetlenné válnának. Ezek miatt párszor, az egykori kényszerességhez hasonló szorongás jön rám, de egész enyhe, nem kell nyugtatót bevennem. Igazából mintha attól félnék, hogy ezek a jelei valami pszichés betegségnek. Mivel csak akkor jönnek ezek a gondolatok, ha egyedül vagyok, ezért állandóan keresem a társaságot. Többet járok a el a barátaimmal, a családdal is többet vagyok, mivel nem szeretek egyedül lenni. Nagyon lefáraszt azonban, hogy ennyiszer előjönnek, ráadásul az említett félelem is valamely betegségtől, ezért kevésbé tudok koncentrálni a mindennapjaimban. Ha van bármely tünetem, akár testi, sokszor egyből a legrosszabbra gondolok. Mi van, ha ez, meg az a bajom van... Ön szerint kellene járnom rendszeres terápiára? Mire utalhatnak a tünetek? Válaszát és segítségét előre is köszönöm.

Kovács Piroska válasza terápia témában

Kedvesem,

Feltétlenül folytassa a terápiát, hiszen még el sem kezdték igazán! A terápia nem csak a konkrét probléma megoldását szolgálja, hanem az alakulóban lévő személyiségének érését, megerősítését is jótékonyan segíti.

Üdvözlettel: Kovács Piroska pszichológus

Figyelem! A válasz nem helyettesíti az orvosi vizsgálatot, diagnózist és terápiát. A kérdésben megfogalmazottakért portálunk nem vállal felelősséget.
Kérdés: 2014. november 07., 16:21; Megválaszolva: 2014. november 21., 00:26
Kérdések és válaszok: Pszichés betegségek
Testre kiható pszichés panaszok
Tisztelt Doktornő! Levelemet próbálom röviden, de velősen megfogalmazni. Talán nem is segítséget, inkább véleményt kérek elsősorban. 33 éves...
skizofren vagyok?!
Udvozlom! 2016 aprilisaban tortent velem hogy latoter kieses miatt korhazba kerultem ,mint kiderult magas vernyomas okozta azota kezelik minden rendben....
Antidepresszáns elhagyása
Tisztelt Doktornő! Édesanyám kb. 15 éve Anafranil 10 mg, és Tegretol nevű gyógyszereket szed. Az anafranil hiánycikk, nem kapható jelenleg. kb. két...
Hipnózis dadogás ellen
Tisztelt Doktornő! Sajnos gyermekkori trauma miatt dadogok (erre nem emlékszem, szülői elmondások alapján tudom) , a trauma után 4-5 évesen nagyon...
Együttélés egy kényszerbeteggel
Tisztelt Doktornő! Az alábbi kérdéssel fordulnék Önhöz. A párom kényszerbetegségben szenved, ezt pszichiáter diagnosztizálta nála kb. 10 évvel...