Kisgyermekkori örömszerzés

Tisztelt Bóta Tímea Pszichológus! Kislányomnál 14 hónaposan, márciusban vettünk észre: hasra fekszik, és olyan, mint, amikor a felnőtt meditál, nem reagál a körülötte lévő dolgokra, teste pedig apró mozgásokat végez. Hol a lábát mozgatja kissé, hol a háta apró mozgásokban szinte hullámzik. Mostanában karjait kitámasztja, mint a fókatartás, lábait szétterpeszti, és csak bambul. Ha sokszor szólítjuk, felfigyel, de alapvetően az arca is megkomorodik, mintha befelé figyelne. Gyermekem, dec. eleje óta TSMT-zik, 1 hónapja kezdett el járni. A megkésett mozgásfejlődés miatt a megyei ideggyógyász főorvosnál is nyilvántartásban van a kislányom, ahol, dec.-ben UH és EEG vizsgálat is készült a fejéről. A dr.nő nem tartja aggasztónak ezt a megnyilvánulást, és nem is adott rá tanácsot. Az első megfigyeléseinktől már 4 hónap telt el, és teljesen kiszámíthatatlanul, de egyre gyakrabban veszi föl most 19 hónapos kislányom az elrévedő, hasalós pozíciót. Előfordul, hogy ébredés után már így helyezkedik el a padlón, van, hogy fél napig sem látom így, de legtöbb napunkon nagyon gyakori. Igyekszem sokat foglalkozni a gyermekemmel (babafoglalkozás hetente, kerékpározás napont kb. 1 órát), és a nagytesó is a nyáriszünetét tölti, tehát ketten mindig foglalkozunk vele., Amikor nem dolgozik a férjem, ő is sokat velünk ven. Ennek ellenére, egyre több helyen fekszik így (régebben csak a házban), mostmár az udvaron is és idegen helyen is., Amikor tévéznek a gyerekek, vagy kiviszem a konyhába, néhány másodperc után hasal. Pl. elkezd olvasni, majd fél perc múlva hasal, néhány perc után ismét olvas, majd hasal, és ez így megy addig, amíg nem tereljük el egy mozgásos tevékenységgel a figyelmét. Óhatatlan, hogy ne legyenek olyan időszakok, amikor az ember nem foglalkozik fizikailag is a gyermekével! Nincs veszekedés, vagy rossz légkör, leszámítva a kamaszodó gyermek noszogatását, de nem hagyhatok mindent rá, hátha akkor a Hugi nem hasal! Ön szerint kérjek egy új EEG vizsgálatot, vagy mutassam meg pl. pszichológusnak? Mi lehet az elhúzódó jelenlét oka? Tartok az őszi bölcsődébe kerüléstől is. Mi sem tudjuk megszokni ezt a testhelyzetet, de a vendégek, barátok előtt is kellemetlen. Hívjuk fel a figyelmét, tegyük bele mondjuk a kiságyába, vagy észrevétlenül zökkentsük ki? Esetleg hagyjuk, hogy magától lépjen tovább? Minket nagyon zavar, főleg, hogy sem az okát, sem a megoldást nem ismerjük. Várom segítő válaszát. Köszönettel.

Bóta Tímea válasza gyermekkori önkielégítés témában

Kedves Levélíró! Első körben szeretném megerősíteni a gyermekneurológus kollégát, mert, amit Ön a leveleiben érzékletesen leír, az valójában önkielégítés. Az Önök megnyugtatása érdekében fontosnak tartom kimondani, hogy ez egy teljesen természetes tevékenység a gyermekeknél. A test felfedezésével, a mozgással megtalálják annak örömforrásait is, és ha igényük van rá, képesek ezt újra és újra átélni. Ön úgy fogalmazza meg, hogy, mintha "meditálna", és valóban ennek az állapotnak az is a lényege, hogy visszavéve az energiáit a külvilágról, befelé figyelve lehessen - jól. Ha megpróbáljuk most levenni erről a témáról a szexualitás tabujának terhét láthatja Ön is, hogy ez a gyermeke számára egyfajta kikapcsolódás. Egy apa-anya-testvér, orvos vizsgálatok, babatorna, TSMT nélküli "lebegős" állapot. Az önkielégítés során - legyen szó bármely életkorról - feszültségoldás is történik. Egy ilyen kisgyerek számára az orvosi vizsgálatok, az UH, az EEG, az állandó feladathelyzetek mind feszültségforrások., Ami feloldásért kiállt. Az Önök gyermeke a véleményem szerint megpróbálja örömbe fordítani a feszültségét, a félelmeit, a nyugtalanságát. És mivel a gyerek lakmuszpapír - a környezet hangulata éppen úgy nála landol. Az is, amit anya meg apa közvetít, hogy "mi baja ennek a gyereknek, miért csinálja ezt? " Persze értem Önöket, hiszen a legtöbb szülő ambivalensen áll a gyermeke önkielégítéséhez, mert a szexualitás önmagában is nehéz téma, nemhogy a gyerekünké. Ezért fontos lenne, hogy ezt elfogadják, a helyén kezeljék - a jelenség természetes, a jól működő, önmagát felfedező gyermek ismérve. Aki ezt az "eszközt" kiválóan használja a feszültségei csökkentésére. A környezet tehát abban segítheti, hogy minél kevesebb feszültséget közvetít felé. Például úgy, hogy megnyugodnak. Az sokat segít, ha találnak olyan orvost, akiben megbíznak, és akitől elfogadják, hogy a gyermekük egészséges. A megkésett beszéd és mozgásfejlődés nem betegség, hanem egy más ritmus, a gyermek "szabadsága" abban, hogy milyen módon érik meg. Mert valószínűleg nagyon másképp, mint a most kamaszodó első. Végül azt gondolom, talán szerencsés lenne pszichológus segítségét kérni, elsősorban azért, hogy az Önök feszültségei, aggodalmai oldódjanak, hogy megélhessék, a gyermekükkel minden rendben. Minden jót kívánok Önöknek ehhez. Bóta Tímea

Itt kérdezhet