A megélt magány, ami a háttérben húzódik, s a kiút

Szerző: WEBBeteg - Balogh Mária, újságíró
Megjelent: 2022.01.03

Gyakran halljuk, az ember társas lény, nem magányra, egyedüllétre született. Természetes igénye, hogy másokkal is együtt lehessen, s ha teheti, ne egymaga, a világtól elszigetelve éljen. Sajnos ez az óhaj gyakorta sérül, és szinte észrevétlenül csöppenhetünk a magány fogságába.

Ezt a kínzó állapotot kiválthatja fájó családi tragédia, haláleset, kibékíthetetlen párkapcsolati válság, válás, a szülő és gyermek viszonyának elmélyült ellentéte, a munkahely elvesztése, súlyos vagy elhúzódó, erőfeletti türelmet kívánó betegség. Utóbbi esetben növeli a magányérzetet a másoktól való fokozatos eltávolodás, ha a betegséggel küszködő embert elhanyagolja a családja, barátai „belefáradtak” a segítő szerepbe. A magányos ember lassan, olykor a depresszióba csúszhat.

Képzeljük el azt a csodát, amikor a magzat az édesanyjával kilenc hónapon át össze van „kötve” a köldökzsinóron keresztül. Születése előtt már kapcsolódik, majd ha világra jött, egy tartós, egymás lelki egyensúlyát támogató folyamat kel életre. Így, ha gyermekként vagy felnőttként bármi okból mégis megtapasztalja a kirekesztettséget a gyermek, az ifjú, hajlamossá válik önmaga leértékelésére, egyedüllétbe menekülni, mert azt tekinti a biztonságos „zónának”. Ott nem bánthatják.

S létezik az a bizonyos társas magány, amikor párkapcsolatban él valaki, de abban örömét nem leli, elszigetelt, mert a másik fél külön utakon jár, netán nárcisztikus személyiségű, vagy bántalmazó a kapcsolat. Egyre több szülő éli meg a magány, a feleslegessé válás érzését, amikor ugyan a gyermeke „befogadja”, s mégis kirekesztik a családias létből. Jelezvén, kegyelemadomány, hogy kapott egy szobát, ahol elszigetelődve élhet. Jó esetben. Vannak, akik megtagadják becsületes szüleiket. Nincs válasz a miértre.

A magány testet-lelket gyötrő, kínzó állapot. A sérülést a tartós elszigetelődés okozza, amit gyakorta megelőz a barátok, családtagok távolmaradása különféle indokokkal. Ez legtöbbször akkor fordul elő, ha hosszas betegség idején nincs idejük, türelmük a hozzátartozóknak a lábáról leesett emberrel törődni. Ennek fájó élménye hatalmas traumaként nehezedik a magányos emberre, aki egy idő után már nem is mer segítséget kérni. Nagy baj, ha a család ezt nem veszi észre! Ezzel együtt nem arról van szó, hogy az egyedül maradt embert állandóan barátoknak, családtagoknak kell körülvenniük. Erre nincs is igénye, hiszen az intimitásra szüksége van.

- A magányos emberek hatvan százaléka házasságban él hazánkban, előfordulhat, hogy a társ állandó jelenléte megfoszthatja a másikat a saját, természetes igényeitől. Ez is a magány egy sajátos, de jellemző formája. Így a megküzdés az "énidő"-ért konfliktusokat szülhet, ami fokozza az elfordulást – tudtuk meg Kiss Kornélia Éva szakpszichológustól, aki hozzátette: - Ezzel párhuzamosan felerősödik az egymástól való elfordulás, amikor a párok nem osztják meg egymással gondolataikat, örömeiket, kételyeiket. Kimaradnak egymás életéből. Ez komoly magányérzettel jár: Társas magány állapota. Popper Péter írta: „Mi köt össze két embert? A ragaszkodás ahhoz, hogy együtt éljenek. Mi választ el két embert? A ragaszkodás ahhoz, hogy a kapcsolatuknak vége van. A közös fedél nem tart össze egy romokban heverő kapcsolatot. Ne légy gyáva, viseld a szakítást, a magányt, majd indulj új utakra.”

Az érzelmi nihilt fokozatosan a testi távolodás jellemzi. Vannak, akik egy fedél alatt maradnak a gyerekek miatt, az anyagi javak okán, míg mások döntenek, és a válásra szavaznak. Aki pedig leértékeli önmagát, végtelenül kevés eséllyel fog társaságot keresni, a „falait lebontani”, s ha meg is teszi, az új kapcsolat felé nyitást bizalmatlanság szövi át.

- Igaz-e, hogy a magányosan élő emberek testhőmérséklete gyakorta alacsonyabb, s fázásra hajlamosabbak?

- Felmérések, vizsgálatok igazolják, hogy a hosszú ideig egyedül, ráadásul nem jó lelki állapotban élők testhőmérséklete gyakorta alacsonyabb, és a szoba melegét is hidegebbnek érzik. Erre mondjuk, hogy a „magány hidegsége”, ami a szeretettől megfosztott személy lelkét is bánattal, hűvösséggel tölti meg. Úgy lehet ezt értelmezni: aki kiszorult a többiek közül, s történhet ez önhibáján kívül is, nem érezheti a családdal, egy közösséggel, a barátokkal történő találkozás élményét, melegét. Nem érik változatos, pozitív ingerek, így azt érzi, hogy a négy fallal, némaságban kényszerül élni. S itt ugyancsak ne arra gondoljunk, amikor valaki elveszíti a társát, de a családja, ismerősei látogatják, s ő is kimozdul otthonról. Ne is arra gondoljunk, ha a kismama otthon marad a kisdeddel, hiszen magányra nincs is ideje, és egy csodálatos baba mellett képtelenség unatkozni. Noha, tekintettel kell lenni arra is, hogy a kismamák hiába életük legszebb élményében részesülnek, mindenképpen alkalmat kell teremteni arra, hogy ne maradjon ingerszegény az életük, mert ebből is kialakulhat a magányérzet. Fontos a családi események, baráti találkozók szervezése, a baba és a mama igényéhez igazodva.

- Azt is elmondhatjuk, hogy a magány, a tartós egyedüllét érzése megbetegítheti a testet és a lelket is?

- A magány sajnos számos betegségre hajlamosít, akkor is, ha nincs meglévő betegség. Igaz az a mondás, hogy a magányba bele lehet betegedni. Aki elszigetelve él a külvilágtól, a családtól, többször lesz beteg, és sokkal nehezebben gyógyul, áll talpra, mert meg kell küzdenie azzal a fájdalmas érzéssel, hogy talán senki nem kíváncsi rá. Ami még inkább fokozza a lelki terhet, ha nincs segítség, támogatás a hétköznapokban, s még a létért is harcot kell vívni.

- Mit lehet tenni ez ellen? Miként enyhíthető ez az állapot?

- Muszáj erőt vennie magán a bezárkózott embernek, ha az egészségi állapota megengedi, és el kell indulnia. Előbb a boltig, utána a drogériáig, majd felhívni telefonon a legkedvesebb családtagokat, barátokat, kapcsolatokat teremteni. Minél tovább építjük a „magány falát”, annál vastagabb lesz, és nehezen lebontható. Ez pedig újabb lelki terhet von maga után. Fontos, hogy beengedjék azt, aki szeretné őket meglátogatni. Nem szabad kifogásokat „gyártani”, elutasítani az érdeklődőket. Kezdetben nehéz lesz, hiszen a magányos ember többnyire már erre rendezkedett be. S vannak, akik a külső megjelenésükre is kevesebb figyelmet fordítanak. Ebből ki kell lépni! Ne arra gondoljunk örökké, mivel vagyunk elégedetlenek, s ne mondjuk, hogy nincs kiút. Lássuk meg a pici jót is, s ha társaságba hívnak, mozduljunk ki a komfortzónánkból, és fogadjuk el a meghívást. Az önmagunk leértékelését pedig végképp ki kell iktatni. Tanuljuk meg elfogadni, szeretni magunkat épp úgy, ahogy vagyunk, s ha ez sikerült, egyre több örömforrásra bukkanunk.

- Bizonyosan oka van annak, ha valaki hajlamosabb a magányosságot választani a nyitott élet helyett?

- Azoknál, akiknél a magány alapérzéssé vált, gyakorta megfigyelhető, hogy a számukra fontos kapcsolataikban fizikai vagy érzelmi – olykor mindkettő –, elszigeteltséget éltek meg. Vagyis, akár már gyermekként nem kapták meg szüleiktől azt a figyelmet, elismerést, gondoskodást, érzelmi biztonságot, amire szükségük lett volna. Ez tulajdonképpen mindennek az alapja. Ha felnőtt korban ér valakit súlyos lelki sérülés, az özvegyekre, az elhanyagolt szülőkre ez különösen igaz, és segítséget sem kapnak a gyógyuláshoz, tragédiához is vezethet.

Ez a cikk is érdekelheti Öngyilkosság - Hogyan ismerjük fel az előjeleket?

Az első néhány lépést nehéz megtenni. Ha nagyobb a baj, és deprimáltságba, szorongásba csap át a magányérzet, pszichológus vagy pszichoterapeuta és esetleg pszchiáter szakemberhez kell fordulni, ez „alapszabály”, ők tudnak hatékony segítséget nyújtani.

T. Enikő megosztotta velünk történetét

- Örökre szóló párkapcsolat reményében mentem férjhez másodjára. A párom két gyermekkel lett özvegy, s én is vittem a középiskolás lányomat a házasságba. Mindent felégettem magam mögött, eladtam a lakásomat, s beforgattam a családi házba, amiről későn derült ki, hogy a férjem gyermekei nevére van íratva. Jó állásom volt, jól kerestem, családfenntartó lettem 34 évesen. Boldogan vállaltam, vagy ostobán. Az esküvő szervezését is egyedül intéztem, egy apró szívességre kértem a páromat, mivel ő használta a kocsimat. Esküvő előtt egy héttel azt mondta: bizonyos, hogy elmebeteg vagyok, ha erre kérem, hiszen ő alkotó ember. A barátaim szerint itt kellett volna elköszönni tőle. A következő esemény, amibe majdnem belebolondultam, az áldott állapotom időszaka volt. Közös babát vállaltunk. Csakhogy nem tudtam, hogy egy deprimált, nárcisztikus emberhez kötöm az életemet. Mindenért büntetett. Előfordult, hogy 2-3 hétig sem szólt hozzám. Kimaradozott. A babánk növekedett a pocakomban, óvtam őt. Majd’ minden este a családi ház udvarára mentem, és keservesen sírtam, nem értettem, mi történik, mi ez az őrület. Két hetes volt a kicsi, amikor a férjem azt mondta egy este a teraszon: „Ülj le, és végre kimondom, ha elapad a tejed, akkor is, elegem van, hogy mindenkinek hozzád kell alkalmazkodni.” Hosszabb volt a földbe tiprás. Végtelenül magányosnak éreztem magam. Zokogtam. Végül, albérletbe költöztem a két gyermekemmel. Tíz évig kínlódtunk, s ő adta be a válókeresetet. Földönfutóvá váltam, pénzt nem láttam a házam árából. Dolgozom, új kapcsolatra képtelen vagyok. Bezárkóztam, egyedül élek, más lettem. Gyengébb, kishitű – osztotta meg fájdalmát T. Enikő.

WEBBeteg.hu logóForrás: WEBBeteg
Balogh Mária, újságíró
Szakértő: Kiss Kornélia Éva, szakpszichológus

Megjelenés: 2022.01.03 13:03
Címkék: Magány
Hozzászólások (1)

Cikkajánló

Hajhullás Hajhullás

Mikor beszélünk diffúz hajhullásról? Mi okozhatja ezt a hajhullást?

Lassítható az öregedés? Lassítható az öregedés?

A NAD+-szint csökkenése felgyorsíthatja az öregedést. (x)

Együttélés a traumával:...

Az emlékbetörés vagy más néven flashback gyakori tünete lehet a PTSD-ben (poszttraumás stressz zavar) szenvedőknek. Sok, PTSD-ben szenvedő ember...

A zeneterápia alkalmazási...

Hogyan néz ki a zeneterápia a gyakorlatban? Melyek a leggyakoribb alkalmazási területei? Alkalmazható-e zeneterápia otthon, terapeuta nélkül?...

Mitől érezhetjük üresnek az...

A szakemberek kutatásai szerint alig létezik olyan ember civilizáltnak tekintett világunkban, aki nem érezte volna valaha üresnek az életét, a lelkét...

Karácsonykor egyedül, de nem...

A Szeretet ünnepe nagyon sok gyermek és felnőtt számára boldogságos készülődést jelent a meghitt percekre, órákra, napokra, s amikor a család...

A magány és az ünnepek - Hogyan...

Az ünnepekre általánosságban úgy tekintünk, hogy ez az öröm és a szeretet időszaka, de sok ember van, aki magányosnak érzi magát ebben az...

A férfiak nehezen fejezik ki mélyebb...

Nem szívesen beszélnek róla, nem ismerik be, de a felmérések azt igazolják, hogy a férfiak több mint egyharmada időről időre magányosnak érzi...

Ahogyan a külföldön élő magyarok...

A karácsony a szeretet ünnepe, így azok, akik magányra ítélve töltik, hatványozottan élik meg a magukra maradt életérzés lelki fájdalmát. Sajnos...

A barátok egészségvédő...

Számos kutatás bizonyítja, hogy az elszigeteltség és a szoros érzelmi kapcsolatok hiánya fokozza bizonyos betegségek kockázatát. Az elszigeteltség a...

Kérje ingyenes cikkértesítőnket!
Amennyiben szeretne azonnali értesítést kapni a témában születő új cikkekről, adja meg az e-mail címét. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.