Nőgyógyászati szűréstől a kártérítési perig

Egy ötvenéves nőnél méhnyakrákot diagnosztizáltak, de a méheltávolító műtét után kiderült, hogy a diagnózis téves volt. Hogyan fordulhatott ez elő, és mi lett a kártérítési per eredménye? Az esetet Dr. Erdős György, ügyvéd elemzi.

Az ötvenéves vidéki nőbeteg, a nőgyógyászati protokollban meghatározott rendszerességgel járt méhnyakrák szűrővizsgálatra. Anamnézisében szerepelt, hogy fokozott figyelmet igényel, mivel anyai ágon veszélyeztetett.

Mintegy négy éven keresztül a szűrővizsgálatok negatív eredményt mutattak, az ötödik évben azonban a leletek szerint tumoros elváltozás volt látható, így azonnali műtéti beavatkozást javasoltak. A diagnózist és a műtéti javaslatot a szűrővizsgálatokat végző gyógyintézet adta ki.

A diagnózist megállapító gyógyintézet az Egészségügyi törvénynek megfelelően, a beteget olyan fővárosi gyógyintézetbe utalta, ahol a beteg további ellátását megfelelőbb feltételek mellett tudták biztosítani, mint a beküldő gyógyintézetben.

Téves volt a diagnózis, mindkét gyógyintézet hibázott

A fővárosi kórházban a betegnél még néhány kiegészítő vizsgálatot végeztek, azonban azt az alapvető vizsgálatot nem végezték el, amely a tumoros megbetegedés diagnózisát megerősítette vagy cáfolta volna. A beküldő kórház orvosi dokumentációi alapján a méheltávolító műtét megtörtént. Ezt követően az előírásnak megfelelően az eltávolított részből patológiai vizsgálatokat végeztek, ami negatív volt, vagyis nem állapította meg a betegnél a méh rákos elváltozását.
A betegnek ezek után természetesen kártérítésre tartott igényt, melynek érvényesítésével az Erdős Ügyvédi Irodát bízta meg.

A kártérítési per során a beteget (Felperest) képviselő ügyvédi iroda keresetében egyetemleges marasztalást kért mindkét gyógyintézettel szemben.

A peres eljárásban azt kellett vizsgálni, hogy a gyógyintézeteknek vagy azok valamelyikének felróható-e az a körülmény, hogy az egészséges nőbeteget teljesen feleslegesen megoperálták, méhét eltávolították, mesterségesen elöregítették.

A beküldő kórháznak, mint I. rendű Alperesnek a diagnosztikai tévedés volt felróható. A diagnosztikai tévedés számos Legfelsőbb Bírósági Eseti Döntése szerint orvosi műhiba, mert nélkülözi a kellő gondossággal, és körültekintéssel történt kivizsgálást.

A fővárosi gyógyintézetnek, mint II. rendű Alperesnek, pedig az volt felróható, hogy az alapvizsgálatokat nem ismételte meg, saját vizsgálati eredményei helyett a beküldő kórház által megállapított diagnózist fogadta el, és ennek alapján végzett, teljesen feleslegesen műtéti beavatkozást.

Amennyiben kellő gondossággal és körültekintéssel jár el II. rendű Alperes és elvégzi ugyanazokat a vizsgálatokat, amelyeket I. rendű Alperes végzett, úgy I. rendű Alperes diagnosztikai tévedésével okozati összefüggésben Felperesnek nem lett volna kára, mert a méh eltávolító műtétre nem került volna sor.

Milyen ítéletet hozott a bíróság?

A Bíróság a peres eljárás során a tanuk meghallgatása és a szakértői vélemények beszerzése után, I. és II. rendű Alpereseket egyetemlegesen marasztalta. A kár összegszerűségénél azonban figyelembe vette Felperes életkorát, családi körülményeit, vagyis azt, hogy a jövőben nem akart már gyereket szülni.

Ennek ellenére a jogerősen megítélt kártérítés összegével Felperes elégedett volt.

(WEBBeteg - Dr. Erdős György, ügyvéd)