Káros-e az elektroszmog?

Az "elektroszmog" kifejezést több mint fél évszázada vezették be, és máig gyakran használják a mesterséges elektromágneses sugárzás gyűjtőfogalmaként. A szó azt sugallja, hogy a elektromágneses mezők szennyezik környezetünket, és potenciálisan károsak lehetnek az egészségre. A valóság azonban ennél jóval árnyaltabb.

Az elektromágneses sugárzások fajtái

Az elektromágneses sugárzás a természet egyik alapjelensége, amelyet minden elektromos töltés mozgása hoz létre. A sugárzások típusait a frekvenciájuk (rezgésszámuk) és energiájuk alapján különítjük el. Két nagy kategóriát érdemes megkülönböztetni:

• Ionizáló sugárzások, mint például az ultraibolya (UV), a röntgen- és a gamma-sugárzás. Ezek képesek elektronokat kiszakítani az atomokból, ezáltal közvetlenül károsíthatják a sejteket és a DNS-t – ilyen módon okozhatnak rákot.
• Nem ionizáló sugárzások, ide tartozik a rádiófrekvenciás (RF) sugárzás, a mikrohullám, az infravörös fény, a látható fény és az alacsony frekvenciájú elektromos-mezők. Ezek energiája nem elég nagy ahhoz, hogy kémiai kötéseket bontsanak, ezért a sejtszintű károsító hatásuk elméletileg korlátozott.

Az „elektroszmog” általában a nem ionizáló sugárzásokra utal – például a mobiltelefonok, Wi-Fi, mikrohullámú sütők vagy nagyfeszültségű vezetékek által kibocsátott mezőkre.

Mit mond a tudomány?

Az elektromágneses terek hatásait több mint hatvan éve kutatják világszerte. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO), a Nemzetközi Rákkutató Ügynökség (IARC), valamint az Európai Unió egészségügyi szervei több ezer tanulmány eredményeit elemezték. Az összkép világos: az eddigi bizonyítékok nem támasztják alá, hogy a mindennapi elektromágneses sugárzás komoly egészségkárosító hatással bírna.

Az IARC 2011-ben a rádiófrekvenciás sugárzást (amelyet a mobiltelefonok is kibocsátanak) „2B” kategóriába sorolta – azaz „lehetségesen rákkeltő” az emberre. Ez a kategória nem jelent bizonyított veszélyt: ide tartozik például a kávé vagy a savanyúság is. A besorolás annak köszönhető, hogy néhány megfigyeléses vizsgálat enyhe statisztikai kapcsolatot talált a hosszú távú, nagy mennyiségű mobilhasználat és bizonyos agydaganatok között, ám ezeket a későbbi, pontosabb kutatások nem erősítették meg. 2023-ban a WHO és az ICNIRP (Nemzetközi Nem Ionizáló Sugárzások Bizottsága) ismét megerősítette, hogy a határértékek alatt tartott rádiófrekvenciás sugárzás nem veszélyes az emberre.

Hétköznapi források és valós kockázatuk

1. Mobiltelefon és mobilhálózat

A mobiltelefonok rádióhullámokat használnak kommunikációra, jellemzően 0,8–2,6 gigahertzes (GHz) tartományban. A telefon sugárzása az úgynevezett SAR-értékben (Specific Absorption Rate) mérhető, amely azt mutatja meg, mennyi energiát nyel el a test. Az Európai Unióban a megengedett határérték 2 W/kg, és a piacon kapható készülékek ennél alacsonyabb értéket produkálnak.

A jelenlegi tudományos konszenzus szerint a mobiltelefonok használata nem növeli a rákos megbetegedések kockázatát, de elővigyázatosságból javasolt a fülhallgató vagy kihangosító használata, ha valaki sokat telefonál, mivel ezzel tovább csökkenthető a fej közvetlen sugárterhelése.

2. Wi-Fi és Bluetooth

Ezek az eszközök szintén rádióhullámokat bocsátanak ki, de nagyságrendekkel alacsonyabb teljesítménnyel, mint a mobiltelefonok. Egy átlagos Wi-Fi router sugárzása olyan gyenge, hogy a háttérsugárzás szintjével összemérhető. Számos nemzetközi vizsgálat megerősítette, hogy a Wi-Fi-hálózatoknak nincs kimutatható biológiai hatásuk.

3. Mikrohullámú sütő

A mikrohullámú sütők zárt fémkamrában működnek, amely megakadályozza, hogy a mikrohullámok kijussanak. A működő sütő közvetlen közelében működés közben mérhető ugyan sugárzás, de ez is ezerszer kisebb a biztonsági határértéknél. A mikrohullám nem marad az ételben, és semmilyen maradandó „sugárterhelést” nem jelent.

Lásd még Veszélyes-e a mikrohullámú sütő?

4. Magasfeszültségű távvezetékek

Ezek a vezetékek alacsony frekvenciájú (50 Hz-es) elektromos és mágneses mezőket hoznak létre. Az ilyen alacsony frekvenciájú terek energiája túl kicsi ahhoz, hogy sejtkárosodást okozzon. Egyes epidemiológiai tanulmányok korábban gyermekkori leukémiával hozták összefüggésbe a nagyon erős mezőket, de ezt a későbbi, pontosabb kutatások nem tudták megerősíteni. A WHO jelenleg nem tekinti bizonyítottan rákkeltőnek a távvezetékek által kibocsátott sugárzást.

Ténylegesen kimutatott hatások

A nem ionizáló elektromágneses sugárzás egyetlen igazolt, biológiai hatása a szövetek enyhe melegedése. Ez extrém mértékben csak ipari, katonai vagy laboratóriumi körülmények között fordulhat elő, hétköznapi eszközök mellett nem.

Egyes emberek elektroszenzitivitásra (elektro-hiperérzékenységre) panaszkodnak – fejfájásra, alvászavarra, fáradtságra –, de a kettős vak vizsgálatok rendre azt mutatják, hogy ezek a tünetek nem korrelálnak objektíven a sugárzás jelenlétével. A tünetek jelentkezése nem azzal függött össze, hogy mikor alakul ki ténylegesen elektromágneses hatás, hanem az a meghatározó, hogy számít-e ilyen hatásra a tüneteket produkáló személy. A tünetek emiatt valószínűleg pszichés vagy stressz-eredetűek lehetnek, nem pedig közvetlen elektromágneses hatás miatt alakulnak ki.

Kell védekezni az „elektroszmog” ellen?

A piacon elérhető „anti-elektroszmog” eszközök – például védőmatricák, árnyékoló fóliák, kristályok – nem rendelkeznek tudományosan igazolt hatással. A valódi védekezés az alapvető biztonsági szabályok betartása: a készülékeket ne használjuk a testhez szorítva, és kerüljük a felesleges sugárforrásokat (például ne tartsuk a telefont a párna alatt éjjel).

Az elektromágneses mezők erőssége egyébként a távolság négyzetével csökken, tehát már néhány centiméter is nagymértékben csökkenti a kitettséget.

Összegzés

Az elektromágneses sugárzások mindenhol jelen vannak, de a „láthatatlan veszély” mítoszát a tudományos vizsgálatok nem támasztják alá. A nem ionizáló sugárzások (mobil, Wi-Fi, mikrohullám) energiája túl alacsony ahhoz, hogy sejtszinten kárt tegyen, és az eddigi kutatások nem találtak bizonyítékot hosszú távú egészségkárosodásra.

Az ionizáló sugárzások (UV, röntgen, gamma) - melyek érhetik az emberi szervezetet a természetes háttérsugárzásból, radiológiai vizsgálatok során vagy a naptevékenység hatására - ezzel szemben valóban veszélyesek, és ezekkel kapcsolatban a sugárvédelem továbbra is indokolt.

Az „elektroszmog” tehát nem környezeti méreg, hanem a modern technológia természetes velejárója, amelynek hatásai jól ismertek, és a jelenlegi biztonsági előírások mellett nem jelentenek egészségügyi kockázatot.

Ez is érdekelheti Ismert és valószínűsíthetően karcinogén anyagok

Forrás: WEBBeteg
Szerző: Dr. Sztankovics Dániel, biológus

Szakirodalom:

• International Commission on Non-Ionizing Radiation Protection (ICNIRP). Guidelines for Limiting Exposure to Electromagnetic Fields (100 kHz to 300 GHz). Health Phys. 2020 May;118(5):483-524. doi: 10.1097/HP.0000000000001210.
• Melnick RL, Moskowitz JM, Héroux P, Mallery-Blythe E, McCredden JE, Herbert M, Hardell L, Philips A, Belpoggi F, Frank JW, Scarato T, Kelley E; International Commission on the Biological Effects of Electromagnetic Fields (ICBE-EMF). The WHO-commissioned systematic reviews on health effects of radiofrequency radiation provide no assurance of safety. Environ Health. 2025 Oct 2;24(1):70. doi: 10.1186/s12940-025-01220-4.