Emberkísérletek - nürnbergi orvosperek, amerikai kísérletek

Ma nemzetközileg és országos szinten alapelvek, előírások és törvények, rendeletek alapján szigorúan szabályozott körülmények között, klinikai vizsgálatok formájában történik a vizsgálati készítmények humán felhasználásának kipróbálása. Ez nem volt mindig így.

A gyógyszerek létrehozása nagyon hosszú folyamat, amely a molekula mint későbbi hatóanyag felfedezésétől illetve az alapötlet megszületésétől számítva akár több évtized is lehet. Gyógyszerré egyetlen készítmény sem válhat anélkül, hogy emberi alkalmazását ne vizsgálnák.

A klinikai vizsgálatok lefolytatása nagyon szigorú szakmai és etikai keretek között történik, ahol az első és legfontosabb alapelv a vizsgálati készítményt kapó önkéntesek biztonsága, szakmai kifejezéssel élve: jólléte.

A nürnbergi orvosperek

A szigorú szabályozás szükségességére a II. világháború után felszínre került tények sokkoló hatása után ébredtek rá a szakma képviselői. A nürnbergi orvosperek az emberkísérletek egyik elrettentő példáját állították a történelem színe elé.

Ezen kísérletek célja az volt, hogy a német katonák minél kiválóbb harcászati kiképzésben részesülhessenek. A kísérletek alanyai olyan, a náci ideológia szerint „professzionális bűnözők” voltak, akik „faji szennyezést követtek el”. A kísérletek arra irányultak, hogy a német orvosok feltérképezhessék a vízbe fúlás folyamatát, a test lehűlésének egészségre gyakorolt hatását, illetve a nagy magasságban tapasztalható alacsony légnyomás okozta fiziológiai elváltozások folyamatát.

A már idézett jelentés részletesen beszámol a kísérletek körülményeiről, a módszerekről, hűvösen közölve a tényt, miszerint a szükséges adatok nyeréséhez számos szándékosan előidézett haláleset kötődik. A részt vevő orvosok ellen nemzetközi jogi eljárás indult, amely a Nürnbergi Orvosper néven vonult be a történelembe.

Az USA-ban az elítélteken kísérleteztek

A Németországban tapasztalt visszaélések a leghíresebb példák, ám az Egyesült Államokban is találkozhattunk hasonló túlkapásokkal. A II. világháború után észrevehetően nőtt az elítélteken végzett humán börtönkísérletek száma, melyet 1976-ban tiltottak be.

1932-1972 között szintén az USÁ-ban közel 400 afro-amerikai, szifiliszben szenvedő férfibeteg oki terápiáját akadályozták meg Tuskegee-ben. A pontos diagnózist nem közölték az érintettekkel, és megtévesztő toborzási stratégiát alkalmaztak a résztvevő betegek számának növelése érdekében.

Kizárólag tüneti kezelést nyújtottak, térítésmentesen. 1997-ben Bill Clinton így emlékezett meg a nyilvánosság előtt, mondandóját az egyetlen még élő, az elnök mellett álló túlélőnek címezve: „Ma, az egyetlen amit tehetünk, a bocsánatkérés. De kizárólag Önök – Mr. Shaw, és a többiek, akik itt vannak, a családtagok, akik itt állnak velünk Tuskegee-ben – kizárólag Önök azok, akik megbocsáthatnak nekünk.”

Ma már szigorú a szabályozás

A fenti elrettentő példák hívták fel a figyelmet arra, hogy nemzetközi, szigorú szabályozás bevezetésére van szükség. Az embereken végzett kutatások az emberiség egészére nézve nélkülözhetetlenek, ám azoknak megfelelő keretek között kell folyniuk.

A napjainkban embereken végzett orvostudományi kutatások etikai és szakmai keretei oly mértékben szigorúak, hogy a betegek bátran, teljes körű felvilágosítás, az önkéntesség maximális figyelme bevétele és hangsúlyozása mellett vehetnek részt a vizsgálatokban, mindennemű befolyásolás nélkül.

Hazánkban a kérdést a nemzetközi alapelveknek megfelelően a 35/2005. (VIII. 26.) EüM rendelet „az emberi felhasználásra kerülő vizsgálati készítmények klinikai vizsgálatáról és a helyes klinikai gyakorlat alkalmazásáról” illetve a 23/2002. (V. 9.) EüM rendelet „az emberen végzett orvostudományi kutatásokról” szabályozza.

(WEBBeteg - Dr. Kónya Judit)