A klónozás - Tiltott és engedélyezett alkalmazásai is vannak

A klónozás a biológiában minden olyan folyamatot jelöl, amelynek során egy sejt, szövet vagy teljes szervezet genetikailag azonos másolata jön létre. A közgondolkodásban kizárólag a teljes szervezetek másolását jelenti, ám tudományos értelemben ide tartoznak az orvoslásban rutinszerűen alkalmazott eljárások is.

A szó eredete a görög „klón” kifejezésre vezethető vissza, ami hajtást, vesszőt jelentett, és eredetileg a növények vegetatív szaporítására utalt. A legtöbb embernek a „klón” szó hallatán a mesterségesen létrehozott teljes szervezetek jutnak eszébe, de a valóság ennél tágabb: a klónozás a sejtek szintjén kezdődik, és természetes módon is létrejöhet – ilyen például az egypetéjű ikrek kialakulása.

A klónozás nem újkeletű: növényeknél ősidők óta használták, például tőosztással, dugványozással vagy gumók szaporításával. A modern tudományban a klónozás fogalma jóval szélesebb: a molekuláris biológiától kezdve az orvosláson át az állattenyésztésig számos terület része.

A modern értelemben vett biológiai klónozás a 20. század közepén vált lehetővé, amikor megjelentek a DNS-sel végzett laboratóriumi technikák. A legnagyobb nyilvánosságot az 1996-ban megszületett Dolly nevű bárány hozta, amelyet testi sejt magjának átültetésével állítottak elő. Dolly esete bizonyította, hogy egy teljes szervezet is létrehozható klónozással, bár egészségi problémái rávilágítottak a módszer korlátaira is.

A klónozás típusai

Természetben előforduló klónozás típusai:

• Sejtmag nélküli sejtosztódás (például testi sejtek) eredményei, genetikai másolatok - például az egypetéjű ikrek.
• Növényi vegetatív szaporodási formái (például dugványozás, gumó) mind önmagukban klónozásnak számítanak.

Mesterséges klónozás típusai:

• Molekuláris klónozás: DNS-darabok sokszorosítása laboratóriumban, például plazmidok segítségével. Ez teszi lehetővé a gének vizsgálatát, módosítását vagy fehérjetermelés céljából történő beillesztését mikroorganizmusokba.
• Sejtklónozás: egyetlen sejt sokszorozása, például hibridóma-sejtvonalak előállítása ellenanyag-termeléshez.
• Terápiás klónozás: célja emberi szövetek, sejtek létrehozása betegségek kezelésére. Ilyenkor a kutatók testi sejtmagátültetéssel állítanak elő embrionális őssejteket, amelyekből később meghatározott sejttípusokat lehet differenciálni.
• Reproduktív klónozás: egy teljes szervezet létrehozása egy donor sejtmagjából. Ez az a klónozási forma, amely az etikai viták középpontjában áll, különösen az emberi alkalmazás lehetősége miatt (lásd Dolly)

A klónozás jogi szabályozása

A klónozás szabályozása világszerte eltérő, és erősen függ az adott ország etikai, vallási és társadalmi normáitól, valamint a klónozás céljától is:

Engedélyezett: a molekuláris és sejtklónozás mindenütt elfogadott, hiszen alapvető része a biomedicinális kutatásoknak.

Szigorúan tiltott: az emberi reproduktív klónozás szinte minden országban tilalom alatt áll. Az ENSZ 2005-ös nyilatkozata felszólította a tagállamokat, hogy tiltsák be az emberi klónozást. Az Európai Unió jogrendje és az Egyesült Államok szabályozása szintén tiltja vagy szigorúan korlátozza.

Vitatott terület: a terápiás klónozás jogi megítélése országonként eltérő. Egyes államok engedélyezik kutatási céllal, míg máshol tiltják az embriókkal való munka miatt.

Magyarországon a reprodukciós célú emberi klónozás tilos – ezt az Alaptörvény, a Büntető Törvénykönyv és az egészségügyi törvény egyaránt tiltja. Terápiás célú klónozás azonban nem tiltott, különösen kutatási keretek között – Magyarországon a terápiás klónozással őssejtek létrehozása megengedett. Ez összhangban van az Oviedói Egyezmény előírásaival is, amely tiltja az emberi élet mesterséges újrateremtését, míg a terápiás célokra irányuló klónozás, ha nem reproduktív, kevésbé korlátozott.

A klónozás gyakorlati alkalmazásai

Bár a klónozás a köznyelvben gyakran kizárólag a teljes szervezetek másolását jelenti, a tudományban sokkal szélesebb körben használt fogalom. Néhány fontos alkalmazási terület a következő:

• Őssejtkutatás és regeneratív orvoslás: sejtklónozással nagy számban hoznak létre őssejteket, amelyekből ideg-, szívizom- vagy bőrsejtek alakíthatók ki. Ezek felhasználhatók betegségek modellezésére, különböző gyógyszerek hatásainak vizsgálatához vagy jövőbeni terápiák fejlesztéséhez.
• Bőr- és szövetpótlás: égési sérültek számára klónozott bőrsejteket alkalmaznak a sebgyógyítás gyorsítására.
• Immunológia: ellenanyag-termelő sejtvonalak (hibridómák) klónozása révén ma már rutinszerűen gyártanak diagnosztikai és terápiás antitesteket (például trastuzumab)
• Onkológiai kutatás: daganatsejtek klónozása, sejtvonalak indítása segít a viselkedésük megértésében és új gyógyszerek tesztelésében és fejlesztésében.
• Génterápia: módosított sejtek klónozásával egészséges génváltozatokat juttathatnak a beteg szervezetbe (például a gerincvelői izomsorvadás génterápiája).
• Állattenyésztés és mezőgazdaság: haszonállatok és -növények génterápiájával értékes genetikai tulajdonságokat őriznek meg (például tejhozam, betegségekkel szembeni ellenállóképesség).
• Gyógyszerkutatás: standardizált sejtvonalak klónozása biztosítja, hogy a biológiai gyógyszerkészítmények összetétele és hatásmechanizmusa közel azonos maradjon.

Etikai és társadalmi kérdések

A klónozás legnagyobb társadalmi visszhangot kiváltó területe az emberi reproduktív klónozás, amely több etikai dilemmát vet fel:

• Identitás és egyediség: vajon egy klón rendelkezne-e saját személyiséggel, vagy „másolatként” élne?
• Egészségügyi kockázatok: állatkísérletek bizonyítják, hogy a klónoknál gyakoriak a fejlődési rendellenességek és betegségek.
• Genetikai sokféleség: széles körű alkalmazás esetén a genetikai variabilitás csökkenhet, ami sérülékenyebbé teszi az adott populációkat.
• Emberi méltóság kérdése: sok vallási és filozófiai irányzat szerint az emberi élet mesterséges másolása sérti az emberi méltóságot.

A terápiás és molekuláris klónozás körül a vita jóval enyhébb, hiszen ezek közvetlenül hozzájárulnak az egészségügyi fejlődéshez. A közvélemény számára azonban gyakran nehéz különbséget tenni az egyes klónozási formák között, ami félreértésekhez vezethet.

Összegzés

A klónozás nem egyetlen eljárás, hanem sokféle biológiai technika összefoglaló neve, amely a DNS-daraboktól kezdve a sejtvonalakon át egészen a teljes szervezetekig terjed. Bár az emberi reproduktív klónozás jogilag tiltott és etikailag elfogadhatatlannak tartják, a sejtszintű és molekuláris klónozás nélkülözhetetlen a modern kutatásban és gyógyászatban. A jövőben a terápiás klónozás és az őssejt-alapú alkalmazások várhatóan új lehetőségeket nyitnak a regeneratív orvoslásban, de a társadalmi és etikai keretek meghatározása továbbra is kulcskérdés marad.

Forrás: WEBBeteg
Szerző: Dr. Sztankovics Dániel, biológus

Szakirodalom

• Matoba S, Zhang Y. Somatic Cell Nuclear Transfer Reprogramming: Mechanisms and Applications. Cell Stem Cell. 2018 Oct 4;23(4):471-485. doi: 10.1016/j.stem.2018.06.018.
• Bonetti G, Donato K, Medori MC, Dhuli K, Henehan G, Brown R, Sieving P, Sykora P, Marks R, Falsini B, Capodicasa N, Miertus S, Lorusso L, Dondossola D, Tartaglia GM, Cerkez Ergoren M, Dundar M, Michelini S, Malacarne D, Beccari T, Connelly ST, Martin D, Bacu A, Herbst KL, Kapustin M, Stuppia L, Lumer L, Farronato G, Bertelli M. Human Cloning: Biology, Ethics, and Social Implications. Clin Ter. 2023 Nov-Dec;174(Suppl 2(6)):230-235. doi: 10.7417/CT.2023.2492.