Bemutatkozás, egyéni praktikák

Nagyon örülök, hogy már az első írásomat ilyen sokan elolvastátok!
Akkor most már illik bemutatkoznom. 48 éves vagyok /10-et simán letagadhatok/, egyszer már elváltam, most házasságban élek nagyon boldogan! Két felnőtt gyermekem van, már mindketten önállóak. Nem dolgozom /hű, de jó nekem!/, nemrég költöztünk ki a városból /kutya, macska, kert,stb./. Imádok itt lakni!
Hogy mióta vagyok pánikbeteg? Már az idejét sem tudom, olyan rég. Voltam már lent és fent, szedtem mindenféle gyógyszereket, jártam több orvosnál, vizsgálatokon, stb. Gondolom ezt a tortúrát mindenki ismeri. Azt, hogy viszonylag jól vagyok és normális életet tudok élni, tulajdonképpen az Anyukámnak köszönhetem. Ő hallott arról a dokiról a rádióban, akihez azóta is járok és aki szó szerint megmentette az életemet! Mert amilyen életem volt addig, az már nemigen nevezhető annak. Odáig jutottam, hogy a földszinti lakásból a szemetet nem mertem kivinni, mert féltem, hogy rosszul leszek. Buszra, villamosra nem tudtam felszállni, inkább gyalog mentem. A boltba úgy mentem, hogy ha sokan voltak, inkább be se léptem. Ha kevesen, akkor gyorsan összekapkodtam, ami kellett, és imádkoztam, hogy mielőbb kint legyek. Mára odáig jutottam, hogy el tudom intézni a dolgaimat, minimális gyógyszert szedek /napi 1/2 szemet/, busszal, villamossal most sem utazom, inkább autóval közlekedek. Nem mondom, hogy nincsenek rosszabb napjaim, olyankor nem megyek sehová, itthon meg elterelem a figyelmemet, és kivárom, amíg elmúlik.
Bevált módszereim: takarítás, mosogatás, kerti, udvari munkák, játék az állatokkal, kötés, rejtvényfejtés, és újabban a sütés.
Persze mondhatjátok, hogy könnyű nekem: se kisgyerek, se munkahely. Hát igen, hál'Istennek szerencsés vagyok! Áldom is a sorsomat, hogy egy ilyen férjet kaptam, igaz, megdolgoztam érte! Node erről majd máskor írok.