EGY SZAR NAP

Ma nagyon utáltam magam. Minden rossz volt.Mindenkivel rossz voltam.

A lányokat letoltam, hogy semmit nem segítenek. Láttam, hogy rosszul esik nekik.Tényleg igazságtalan voltam. Először is én neveltem őket így, gyorsabb, ha magam végzem a dolgokat, meg különben is, pihenjenek, amíg lehet- ez a filozófiám a házi munkákkal kapcsolatban.Szóval nem kérhetek rajtuk számon semmit. Arról meg nem is szólva, hogy segÍtenek ők, ha arról van szó, nagyon is rendesen. Mindig, ha igazán szükség van rá.

Aztán jött a párom, de minek, azzal is csak a gond volt. Nem tudtam kedves lenni vele, idegesített, arra vártam, mikor megy el már végre. Nem érdekelnek a családi ügyei, amivel folyamatosan terhel, nem tudok segíteni rajta. De az a legnagyobb baj,hogy nem tudom úgy szeretni, ahogy kéne. Szóval megint csak bennem van a hiba, egy szar alak vagyok. Amikor bezzeg nekem van szükségem rá, akkor jól jön, mi?

Elrontottam az ebédet, szinte ehetetlenül túl sóztam, a sütemény meg olyan lett, mint a csiríz.Eltörtem egy kristálypoharat és mindezek tetejébe a kedvenc ingem nyakát is leégettem vasalás közben.

Ez már este történt, és ez volt az utolsó csepp. Mindenkit megbántottam, akit csak lehetett, bármihez nyúltam, rosszul sült el, pocsék egy nap volt. A nagynéném szokta mondogatni, ha rossz napja volt, hogy ma elkísért a koboldom. Lehet, egy kisördög rakoncátlankodott nálam is. Olyan jó lenne másvalakire fogni ezt az egészet.

Sírtam egy sort, persze, kinn a WC-n, és lehetőleg hang nélkül,el lehet képzelni, mi sült ki abból.Hát, elég furcsa hangok hallattszotthattak ki az ajtó mögül. De nem akartam szegény kicsikéimet megzavarni, kaptak ma eleget.

Az biztos nem túl jó, hogy folyamatosan visszafolytom a sírásom.Annyira szemérmes vagyok, nem akarok más előtt sírni. Ez olyan  intim dolog. Csak rám tartozik. A lányokat meg nem akarom megijeszteni.Hát, többnyire ezért könnyezek befelé.

Ha olyan lennék,mint a Papírsárkány egyik alakja, már jó gazdag lehetnék. Ő gyűjtötte össze a könnyeit egy kancsóba, amelyeket aztán gyönggyé váltott be. Minél fájdalmasabb dolgok történtek vele, annál gazdagabb lett.

Egy másik könyvben meg könnykancsókba gyűjtötték a könnyeket,ez volt a családi örökség. Ha valaki emlékezni akart a keserű múltra, egyetlen kortyra kiitta a kancsót.

Ezek szép történetek, szeretm őket. Különben meg a könny is szép.