LEHÚZOM MAGAM A WC-N

Szóval hiába van körülöttem valaki, a pánikságomat nem enyhíti. Sőt, valami őrült paradoxon folytán még fel is erősíti. Mostanában a párom ecsetelgetni kezdte a közös jövőnket,én meg ahelyett, hogy örültem volna neki, és bekapcsolódtam volna a tervezgetésbe, bepánikoltam. Arra gondolok, kell-e ez nekem egyáltalán. Már egészen követhető ritmusban folyt az életem, kialakítottam magam körül egy viszonylag nyugodt milliőt, és akkor jön egy új kapcsolat, aminek legalább annyi buktatója van, mint amennyi esetleges előnye.

Javíthatatlan vagyok, idegesítő. Csak görcsölni tudok,előre cidrizni legalább huszonöt évre, ahelyett, hogy maximálisan kiélvezném az adott pillanat minden élvezhető percét.

Menjél, húzd le magad a WC-n, szokta mondogatni egy kolléganőm, ha már megelégeli valakinek a nyafogását. Azt hiszem, most számomra is itt van a pillanat.