Csak egy álom

Az illatod, mi megcsapott...keleti fűszerek, fahéj, csurgatott méz keveréke-szinte látlak egy függőhídon, ahogy nehéz leplek rejteke alól csábítasz,a szemedben az ezeregyéjszaka titka...lassan lépdelsz,ujjaddal hívsz a Kertbe-a Gyönyörök Kertjébe...

Apró, göndör fürtök nyirkosan a halántékodon, éles kontrasztban-bársonyfekete az elefántcsont bőrön.Miért van az, hogy egyes nők varázsa a részletekben van, ahogy mások egész lényükkel csábítanak...a csípő ívelt szöglete,fájón-izgatón domborodó selymessége,kezem alá készségesen simuló,puha idomok...

Befeküdtem mellé az ágyba.Csak odabújtam-milyen más volt anyai lágysága, gömbölyű nőiessége...megfogtuk egymás kezét.

-Még nem láttam olyat, akinek kisebb lett volna a keze az enyémnél-szólalt meg rekedten.Mélyebbeket lélegzett, szinte mindene remegett.Pedig tudtuk mindketten, hogy semmi nem történhet...A hajamat simogatta.Szinte elolvadtam, éreztem, ahogy belesüppedek az ágyba,izmaim engedelmesen ellazulnak.Egyszerűen csak jó érzés volt.

-Ne menj még el...-rántott vissza magához,sokszor.Hihetetlen.Hogy én-kellek valakinek?...Pedig milyen nehéz lehetett egy ilyen büszke nőnek ezt kimondani.

Minden benne volt,amit valaha kapni szerettem volna egy nőtől.A sötét szobában lenge szél ringatta a függönyt.Máté Péter szólt.Ő ott volt-testben-lélekben.Éreztem.

-Tudod, hogy ha szeretkeznénk,nem velem lennél?-kérdezte aztán.Könnyek szivárogtak a párnámra.Az enyémek?...

Csak egy álom volt

vagy nem?

-----

az utolsó pillanat van itt, Kedves.Az utolsó, hogy megmentsük a kapcsolatunkat.

Nekem a testiség a szeretet-nyelvem.Sokáig tartott, míg elfogadtam magam, a testem minden egyes porcikáját.És te ezt nem érted,hogy miért ilyen fontos, hogy hozzám érjenek...haldoklom

az

utolsó

pillanat

itt vagy még?