Labirintus

-Hol vagy?...

...Félig-alvó angyalarcával, ártatlan kék szemével-mint aki nagyon sokáig nézi az eget, olyan volt ez a szempár-selymes szőke hajával a Kislány a labirintus közepén állt.Apró volt a keze, és puha, a körmei jegeslilák a hidegtől.

-Hol vagy?....-visszhangzott egyre sírósabban hangocskája a márványlabirintusban, visszacsapódva a dermedt falakról.-Ugye csak elbújtál?...

Guruló-halk kacagás volt a válasz,közelről jött talán, vagy távolról, a kicsi lány nem tudta.Félelem nem volt a szívében, csak bizsergő vágyakozás,egy kis türelmetlenséggel keveredve, mint amikor karácsony előtt Apu a fát állítja, Anyu meg a konyhában süti a bejglit...

-Szeretsz?...-perdült meg hirtelen, mert mintha lépéseket hallott volna a háta mögül.

-Hát persze!-hullott igazgyöngyként a szó a Másik szájából-Mindig szeretni foglak, te buta!Hát nem tudtad?...

A Kislány egy lépést tett előre.

-Akkor is, amikor nyolc leszek, és a fejemet a falba fogom verni, és éjszakánként a falat kaparom majd apám után?-kérdezte szemlesütve, komolyan.-Akkor is,amikor tizenegy évesen rájövök majd, hogy mekkora titkom van-a lányokat szeretem? Akkor is, amikor tizenhárom évesen a nagybátyám...

-Akkor is..-gurult a hang ide-oda-ez is egy kislány hangja volt, de határozottabb, magabiztosabb volt a másiké.-Akkor is, mindig...Hát nem tudtad, hogy csak mi vagyunk egymásnak?..Hogy ezt az utazást velem kezdted, és velem fejezed be?...

Négy apró kéz kulcsolódott egymásba-a Másik mintha a semmiből lépett volna elő, varázsütésre.Ugyanolyan kék szeme volt mindkettőjüknek, igéző, mint a nyári ég egy lusta júliusi napon...

-Sok jó fog még veled történni, sokan fognak szeretni, sokan a testedet, sokan a lelkedet, és te is sok mindenkit fogsz szeretni..lesznek álmaid, amelyek beteljesülnek, és lesznek álmaid, amelyek lelked hetedik szobájában fognak gunnyasztani örökre...

A labirintus forogni kezdett, elképesztő sebességgel-az első csók, egy olasz fiútól San Marinoban, egy ódon itáliai lépcsősoron,Mama halála,törött üvegcserepek, amikor a Művelődési Központ ablakát puszta kézzel betörte, szeánszok a temetőben, a pillanat, amikor gyermeke született,"nyomjon,még egyet", a fájdalom, ami elárasztotta minden porcikáját, de a hegy leomlott-és ott volt a Része, az ő vére, zsigereinek, múltjának, jövőjének lenyomata...

...amikor megtudta, hogy rák, nem "csak egy kis csomó", kendők, tűk, az első igazi csókja-egy lánytól....új élete,a valódi, Nők, akiknek melle bizsergetően simult tenyerébe-

"Te szerelmes leszel belém nemsokára!"-villant a mosoly, amely megigézte, és fogva tartotta-megannyi pillanatban-megannyi pillanat-

-Igen, szeretlek, és mindig szeretni foglak!-Ő Ő volt, az Idő lelassult, egy pillanatra megállt-a két kislány megölelte egymást,testük egymásba olvadt

-Mondd ki végre!...

szeretlek

szeretlek

szeretlek

DE ANNYIRA NEHÉZ!

SZERETLEK

én én én én

magamat

Nem tudom, hogyan kell ezt csinálni....

Nehéz-tükörbe néznem