Újra "otthon"

Depressziország titokzatos királynője, Zanami...lábaid előtt heverek újból, megigéztél sima csípőd ringásával, sötét szemedbe néztem, és nem eresztettél...álom ringatózott tekintetedben, határtalan-végtelen, pillantásodtól megfagytam, de ez jó...

Már azt hittem, kegyes leszel hozzám, s elengedsz-félig lekerült kezemről a bilincs...disszidálni akartam, a határ felé rohanva aztán a fagyos földre buktam, és megint a mocsokban hempergek...messze van az ég

a föld közelebb.

 Viccet félretéve, meg ne sértődj, drága barátom!...

Csak azt akartam érzékeltetni, hogy milyen képlékeny és törékeny még minden a lelkemben...Tegnap eldöntöttem, hogy "hajamnál fogva"kihúzom magam ebből-mit nekem szaksegítség, ugyan már-egyszóval megfürödtem, megmostam a hajam-egy hét után újból, brrrr....-kifestettem magam, találkoztam egy régi cimborával, elszörnyülködve hallgattam a sztorijait:)...Tanultam a gyerekkel, mostam-főztem,még mosolyogni is megpróbáltam...

Aztán újból eljött az este, a Gyönyör Kertje kapuja előtt álltam reménykedve, ahogyan egy hónapja mindennap, kopogtatva, hátha beengednek..persze nagyot koppantam, s amikor említettem kedvesemnek, hogy nem sokáig bírom ezt így, mert ösztönlény vagyok, másrészt nőiségem-nőiességem olyan mértékben sérült, hogy talán már helyre sem jön, csak annyit válaszolt: "Nem miattam lettél DROGOS."

Puff...szóval drogos vagyok, szánnivaló, gyenge ember.Mondtam neki, hogy a problémákról, és hogy ide jutottam, ketten tehetünk...

Hát isten hozott újból országodban-vagy én magam....mindenkit üdvözlök a "kapun túl", drága Seagull, ismeretlenül is kedves Emoke, Zsik, Maja...majd ha kapok útlevelet, jelentkezem...

Maradok, aki voltam-vagy nem? Angeleyes