Terézanyu megpróbálja megmenteni magát. Ám, mint tudjuk, minden kezdet nehéz.

Aunnye!

Ez sok(k)volt.Az utóbbi pár nap nem volt éppen idillinek nevezhető. Ám Terézanyu kitart és küzd!

Az egész szerda délután kezdődött, amikor Hercegnőm azzal a jó hírrel hívott fel, hogy két marcona férfiember matat a villanyszekrény körül hatalmas szerszámokkal:)))Ne gondoljon senki semmi rosszra, csak a villanyt kapcsolták ki-EGYETLENEGY befizetetlen számla miatt...

Terézanyu feje meghatározhatatlan bíborszínt öltött, lábára kapta hétmérföldes csizmáját-vagy az egy másik mese?-ugyanis az E-On("Szünet nélkül dolgozunk!")elfelejtett felszólító levelet és időpontot küldeni a kikapcsolásról...nem viccelek...és elvágtatott a Malomparkba, kivont karddal.

Hát, nem voltam éppen kedves az ügyintéző hölggyel.Hm.De csak egy dologra tudtam gondolni, nevezetesen arra, hogy Kölyköcske hogy jön haza setét lakásba...

(Mentségemre szolgáljon, hogy másnap visszamentem hozzá egy hatalmas bonbonnal, és bűnbánó képpel.A végén még ő vigasztalt, ui. úgy megsajnáltam, hogy elkezdtem bőgni. Ő meg engem sajnált meg, úgyhogy kölcsönösen pátyolgattuk egymást kicsit.)

Villany visszakapcs, mellényzsebből karácsony előtt 20 ezer forint távoz.Sebaj.Világosság, az kell.

Folytatódott azzal, hogy Hercegnőm szóváltásba keveredett a lenti szomszéddal-jelzem, nem az ő hibájából!-és egy kis csetepaté is volt, aminek következménye egy látlelet,és feljelentés lett...Ilyenkor, amikor a szeretteimet bántják, ölni tudnék.Azóta is kavarog a gyomrom a dühtől, hogy hogy mertek a kedvesemhez hozzáérni...de lesz folytatása, mert ez nem az első eset volt, előtte engem pécéztek ki, konkrétan megvertek...

 Rá két napra Hercegnőm közölte, hogy felmond a munkahelyén, amit tulajdonképpen megértek, hisz két hónapja gyakorlatilag pénz nélkül dolgozik.De akkor is rosszul érintett a hír...mi lesz így év végén, év elején,a gazdasági válság kellős közepén?Eddig külön kezeltük a pénzeinket, de azt hiszem, ezután erre nem lesz szükség...

Kölyök Bécsben-nagylelkű keresztanyja Mikulás-napi ajándéka,én meg önismereti tréningen, amit Doki fizetett, miután látta rajtam, hogy egyre mélyebbre süllyedek...Elindultam az önismeret rögös útján-igaz, amióta blogot írok, valójában erre törekszem, befelé nézni, beljebb, és beljebb-és nem tetszik, amit látok...

Ma belenéztem egy fiú szemébe, és úgy éreztem,évezredek óta ismerem.Furcsa érzés volt.Vonzott a tekintete, saját magamat láttam benne.És még valamit...megölelt a tekintetével, puha volt az ölelése, biztonságos.Ez volt a feladat a tréningen-de az ölelés, az nem volt része...Erre várok, egy ilyen szempárra.Csak nőé legyen...

Meg fogom ismerni, bármerre jár, bárhol találkozunk.Lehet, hogy épp mellém ült a buszon ma.Lehet, hogy a világ másik részén él, és nem tudja, hogy egyszer közünk lesz egymáshoz...de eljön majd értem, fehér lovára emel,átöleli a derekam, és elvisz innen jó messzire.Azt hiszem, gondolom, szavak nélkül is értjük majd egymást.Csak csókokból, simogatásokból...de csak egy ideig, mert aztán mindent meg akar majd velem beszélni.Ahogy én is vele.Együtt fogunk élni, együtt fogunk majd mindent csinálni. Lesznek közös barátaink, gyertyafényes vacsorák, közös kártyacsaták hármasban, és úgy fogja végigsimítani a bőröm minden éjszaka, hogy gyönyörűnek, a legszebb nőnek  fogom érezni magam...

Hol vagy már, kedvesem?

Itt élek, egy szárnyaszegett angyallal.Azt hiszem, valaki elvesztette őt-ő nem az enyém.Küzdök érte, amíg lehet, amíg engedi, de ha begyógyultak a sebei, és ismét tud majd repülni, útjára engedem...

Furcsa dolog ez.Szerelmes vagyok a Kedvesembe, még mindig.És végtelen ideig alkalmazkodok, mert ő életem nagy szerelme.De rájöttem, hogy én is létezem. Vannak igényeim, életem.Talán nem fogom olyan sokáig bírni, mint gondolom.

Terézanyu megpróbálja megmenteni ezúttal-önmagát.

És lehet, hogy nem is akar többé Terézanyu lenni...