Édes, mint a méz(Mentatea sok cukorral és vörös rózsa)

-Ez a tied.Ne haragudj, hogy a névnapodon nem tudtalak felköszönteni...-mondta tegnap Kedves szerényen,miután szememet befogva bevezetett a szobánkba.

A számítógépasztalon mélyvörös-bársonyos szirmú rózsa illatozott, cserépben.

-Köszönöm...nem gondolom, hogy megérdemlem-csúszott ki a számon hirtelenjében.Kedves átölelt, úgy, ahogyan régen. Éreztem,hogy VAN.-Tudod, hogy a vörös rózsa mit jelent?..

-Hát persze, nem vagyok buta...-vigyorgott kisfiús-ártatlan mosolyával, amivel annak idején megszédített, csapdába ejtett.Hirtelen 2006 nyara volt, és ő elém toppant idétlen szerelésében, zavarbaejtően megnyerő mosolyával,húzentrógiban:))))"Te nemsokára belém fogsz szeretni!"közölte bosszantó önbizalommal telve."Aha, majd ha fagy!Ki vagy te? "szájaltam vissza azonnal csípősen."Na, majd meglátod..."válaszolta vigyorogva.Nos, mit mondjak?

Igaza lett:))

Még mindig látom a szemében, hogy szeret, és én is szeretem. És ez így is fog maradni, ezt mindketten tudjuk.Elégtünk, igen, egymás szerelmének, szenvedélyének tüzében,aztán meg jöttek a hétköznapok, és nem tudtuk kezelni egymást...én túl sokat akartam, ő túl keveset adott...de nekem a sok is kevés lett volna...megkaptam az ellenkezőjét is(mástól is)-gyengédséget, ragaszkodást, állandó ott-létet-de rájöttem, én túl szuverén egyéniség vagyok ehhez.Nekem is tér kell, idő, egyedüllét, legfeljebb nem mondom ki, úgy, mint ő. Tudni kell, érezni mindkettőnknek, mikor kell egymástól kicsit eltávolodni, kicsit elengedni egymás kezét, hogy visszatérhessünk egymáshoz...

Sosem gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz, és mégis ilyen gyönyörű, meleg, állandó...

Van még mit helyrehoznunk, sőt, állandóan van mit helyrehozni.Szex pl.(részéről, hogy ne kandikáljak félre. NekemTÖBB kell!!!!)Szabadság adása, részemről, hogy ne érezze kalitkában magát.

No meg Kölyök.Még mindig megoldatlan probléma, hogy meddig terjed(het)az ő "nevelése", mibe szólhat bele, mibe nem.Több közös program, idő egymásra...de talán már érzi.

Tiszta szívből reménykedem..hogy egyszer család leszünk...olyan, amilyen, két hisztis nő, és egy neveletlen kamaszgyerek, de itt és most-nekem ez a Család.

Szeretem. Éreztél már ilyet? Akármi volt, van, lesz-nekünk mindig lesz közünk egymáshoz. Most kicsit elengedtem-szó szoros értelmében és átvitt értelemben is-de kell ez a kis távolság most.Akarom tudni, mi van.Tudom, de...

Nos, folyt. köv., mert egy óra múlva a busz második otthonomba repít...ma egy beteg csirkét ígért, nagyon jó lesz így karácsony előtt:)))Áldja meg a Jóisten:)))