Táltos-túra 2
Az előttünk álló-amúgy nagyon szimpatikus felvidéki hölgy-mind a kettőnket jó alaposan megnézett magának.
Sok időbe tellett,mire bejutottunk,hiába kértünk reggel kilencre időpontot Magyar-Kovács Andráshoz,a táltoshoz...a rendelő gyönyörű,mindenhol magyarságunk jelképei,Istenanya-festmények,rusztikusan faragott székeken birkabőr párna,az asztalon elszórva a táltos könyvei a magyarságról-amúgy egyre jobban érdekel "vén"fejemmel a történelem,főleg a magyar történelem...tudjátok biztosan,mennyi "pletyka"kering a neten,ezeket próbálom a tanultak összevetésével és józan ésszel szűrögetve letisztítani...de vajon ki tudja,mit tanítanak,mi az igazság,és mi az,amit valóban újra felfedezve a neten terjesztenek.
Na,a hölgynek Apu volt inkább szimpatikus,mint én:)ezen jókat mosolyogtam magamban,mert a "varázspálcájával"inkább nézett ki jóságos boszorkának,mint reflexológusnak.
Félre ne értsetek,én hiszek ezekben a dolgokban,abban,hogy több vagyunk,mint test, és hogy a világunkat mi teremtjük...igen,ebben nagyon...
Szóval engem egy ötéves kisfiú szelleme kapott el,valamikor hat évvel ezelőtt,állítólag egy nagyon rossz,akaratos,sírós kisfiú szelleme,aki egy kórházban kapaszkodott rám-tényleg voltunk benn Kölyökkel akkoriban kórházban,két napig,vakbélgyulladás gyanújával.Azt mondta,hogy ha leveszi rólam,minden könnyebb lesz,és nőiesebb leszek-amivel meg is bántott egy kicsit,igen,félig kopaszon,baseball-sapkában jelenleg nem vagyok valami nőies,de hát ez egy átmeneti állapot.:(
Behunytuk a szemünket,el kellett mormogni egy varázsigét...aztán,ha hiszitek,ha nem,valmi furát éreztem,mintha a nyitott ablak felé "húzna"ki valami belőlem,valami furcsa-bizsergető érzés volt,éreztem,hogy "kapaszkodik"belém-mondtam is magamban,szeretettel elengedlek-nem volt valami jóérzés,mert valahol a kétségbeesését is éreztem..
Apuról is levett egy szellemet,persze ő jókat röhögött rajta,de legalább bement Magyar-Kovács András fiához,Péterhez,aki nagyszerű csontkovács-úgy perdült ki Apu az ajtón,mintha húszéves lenne,rendesen meglepődtem rajta-mondtam neki,na ezért már megérte eljönni:)
Amúgy teljesen általános dolgokat mondott a hölgy:ne egyek húst,tejet,engedjem el a régi sérelmeimet,sportoljak,stb...
Gondolkoztam rajta,hogy ott maradok Pesten,felkeresem a régi "ismerőseimet":P,de még nem vagyok formában,nincs kedvem,hogy valaki is így lásson,aki egy éve csinosan,szőkén látott-ennél hiúbb vagyok...de jön még kutyára kamion!!!!!!!:)))))))
Tegnap meglátogattam egy ismerősömet Onkológiában,és összefutottam Onki Dokival a folyosón...Kedves szerint bunkóság volt vele nem leállni beszélgetni,de ha tudnátok,hogy nekem már az fél gyógyulás,hogy-egyelőre-nem kell odajárnom...rohantam kifelé a napra, az Életbe,a biciklimhez:)))))
Az önbizalmam a hajam visszanövésével arányban-tehát lassan:P-jön vissza, még fogynom kellene,de a Medrol úgy kapaszkodik belém,mint a kis szellemem...:((de egyre és egyre és egyre jobban vagyok!!!!Élni fogok,nem tudom,meddig,de a hátralevő életemet nem vagyok hajlandó nőiességemtől megfosztva,dagadtan,fáradtan,fájdalmak közepette tölteni-hála a Celladamnak,olyan vagyok,mint régen:))))Elmondhatatlan boldogság,hogy eszek,és nem feszül a májam,ne tudja meg senki,milyen érzés...az energiám pedig kirobbanó,most már az a bajom,hogy effektíve nincs mit tennem...és még egy jó jel:a másfajta "étvágyam"is visszatért,meglepő rohammal:))))Mondom,jön még kutyára kamion,nagy a tenger,sok benne a hal...
Jujjj,megint kezdek rossz lenni!!!!!!!!!!!!!!!!!:P