Düh,düh

Napok óta dührohamok jönnek rám,persze csak disztingváltan.

Folyamatosan a buszon ülő embereket nézegetem-sokat rohangálok ide-oda,mindig van intéznivaló...Próbálom kitalálni,hová mennek,milyen életet élnek,mi járhat a fejükben...Általában  mindig ugyanaz a vége:sóvárgok,bárki más élete után.Azt mondják,sokan áldásnak érzik,hogy betegek lesznek-én nem vagyok még lelkileg ennyire fejlett.

Dühös vagyok.

Erre a nyomorult rákra,"aki"kérés nélkül elkezdett terjeszkedni a testemben,és az életemet akarja...Zsanibaba írta,hogy ő ugyanúgy jár bulizni-talán a fejemre kéne tenni egy őrült parókát,felvenni valami idétlen ruhát,elmenni egy melegbuliba,és alaposan kitombolni magam...jön a tavasz,jönnek a melegfrontok:p Mindenkinek tombolnak a hormonjai,annak is ,aki öreg,annak is,aki rákos-vagy nekünk már nem lehet?...Él bennem egy karcsú alak,egy egészséges,zsivány,mindenre kész,pörgős,flörtölős,mindent megoldó,aktív...ez az alak még mindig vágyik,egy csomó mindenre...kész meghasonulás...