Legyen meg a Te akaratod

Egyre jobban liluló kézzel markoltam a szerencsétlen ásványvizes palackomat,amit a lenti zöldségestől vettem,amolyan szilveszteri köszöntőnek,magamnak,hisz most pezsgő szóba sem jöhetett.Hűvösödött.

-Tudod,Ange,az volt a baj,hogy a tesóm még a halál kapujában is görcsösen ragaszkodott az élethez...-mondta kicsi barátném("őalacsonysága"140 cm körül mozog,még nálam is kisebb egy fejjel,de tűzrőlpattant,energikus kis nő,38 éves)-Bezzeg ott van anyósom,négy éve áttétes emlőrákot diagnosztizáltak nála, megműtötték,és azóta is él s virul!

-És mi a titka?-kérdeztem,egyre bűvölve,mélyen a szemébe nézve,mintha tőle várnám a csodát.Szinte ittam a szavait.

-Egyszerűen letette a sorsát Isten kezébe!Azt mondta:Uram,éltem eleget,felneveltem a gyermekemet,szeretném látni,ahogy az unokáim felnőttek,de ha ez a Te akaratod,legyen ez!Legyen meg a Te akaratod!

A csodálat mellett némi kis sajnálat is vegyült háborgó érzéseimbe.Szilvinek,barátnémnak az édesanyja melanomás volt,igaz,és hála Istennek húsz éve tünetmentes...édesapjának idén nyáron diagnosztizáltak végbélrákot,tesója 42 évesen-négy évvel ezelőtt-hunyt el csontrákban...és Szilvi is melanómás volt három évvel ezelőtt...

-Ange,nem tudok mást mondani,küzdj!De ne a sorsod ellen,ne a Jóisten ellen...csak a betegség ellen!...És ha ne adj Isten,úgy adódik,tudod...-Mélylila felhők vonultak méltósággal a szomszéd házak teteje felett.-Fogadd el..tudom,hogy könnyű ezt mondani,de hinned kell benne, hogy van odaát élet és jobb élet,és szebb élet...

Éreztem,hogy ezt most önmagának is mondja.Megszorítottuk egymás kezét,könnyedén,de áramlott köztünk a szeretet.Ezt nem érezheti az,aki ezen nem esett át.

-Boldog új évet,Ange!

-Boldog új évet!

Halkan csapódott a kapu mögötte,várták a  gyermekei,a 11 éves Ancsika,és a hét éves Pistike.Igazi túlélő,mosolyodtam el végre.Jövő héten elvisz József atyához,mert meg szeretném tanulni,hogyan kell bízni...bízni a Jóistenben,magamban,valakiben...azt hiszem,sosem tudtam,mindig gyanakvó voltam...mint ahogy abban sem hittem sokáig,hogy kedves nem csal meg-csupáncsak a sztereotípiák miatt,hogy a melegek "hűtlenek"-és íme,több mint három év után sem történt meg, és ráadásul ő a legragaszkodóbb ember,akit ismerek...

Újév első napján elmentünk kedvenc templomunkba.Újévi misére csöppentünk be éppen.Mélyen megindított ezeknek az embereknek a hite.Volt,aki éppen csak alig tudott letérdelni,mégis megtette.Valami megváltozott bennem.Lehet,hogy nem élek addig,amíg szeretném, ugyanakkor nagyon,de nagyon szeretnék meggyógyulni,erős a hitem-kétesélyes a dolog...de a terheimet letettem,Isten kezébe.Könnyebb így.

Legyen meg a Te akaratod.