"Szerelem?Az van!"írtad nemrég gőgösen

és én dühös könnyeket sírtam legbelül

talán azért,mert túl közel volt még a nyár

a szelíd-levendulaillatú,szorgos,hittel-vággyal teli

hittel,hogy érek talán,nem is keveset

hittel,hogy a hajnal nekem is bontja szárnyait

hittel,hogy El Camino és a csillagok

karnyújtásnyira vannak

hittel,hogy élek,és úgy élek,ahogy

élni szeretnék

terméketlen ez a tél,vacogó-

fázom legbelül,csillapíthatatlanul reszketek