Köszönöm,mégis

Kérlek, álljatok meg egy pillanatra!

Tegyetek le a kezetekből mindent,ráér a fakanál, a billentyűzet biztos nem fog porosodni tíz perc alatt,a felmosás várhat...Csak adjatok hálát a Jóistennek,hogy éltek, egészségesek vagytok, a szeretteitek is, és szorosan öleljétek át a kedveseteket, a gyereket, macskát/kutyát/aranyhörcsögöt(opcionális)...csak érezzétek,hogy éltek,csak örüljetek,csak egy pillanatra, csak egy pillanatra...

Mennyit görcsöltem az elmúlt időkben, hogy nincs pénzünk,ilyen a doki, olyan a doki,milyen szar minden...

Mennyi minden meg tud változni egyetlen délelőtt alatt...

Ma voltam hasi ultrahangon, szokásos rutinvizsgálat,bátran feszítettem,hiszen épp 7.éve,hogy tünetmentes vagyok...

Egy rezzenés az ultrahangos doki arcán, csak egy idegesen rángó szemhéj,és tudtam,hogy baj van...

-Van ott valami, kérem, árulja már el...

-Nem biztos, lehet, hogy rosszul látom...

Az eredmény?Három cm-es echoszegény terület a májamban,ami egy hozzáértő számára sokat elárul...nem akarom, nem tudom leírni...irány a hasi CT,hogy mikor? Remélem,minél hamarabb.

Persze,kiborultam.Persze,nem akarok meghalni,fel akarom nevelni Kölyköt, Drágámat járókerettel akarom üldözni,és hisztizni reszkető hangon:"De az évben még nem voooolt!!!!!...Azt ígérted, hogy minden évben szexelünk legalább egyszeer!!!!!"

De sokkal,de sokkal tudatosabb vagyok, mint hét éve.Tudom, tudtam,hogy baj lesz a megfeszített tempóból, a ki nem mondott dolgaimból, az örökös rettegésből,a haragomból...Állok elébe, a dolgom?Rendezni mindenkivel mindent.

Legfőképpen magammal.

Persze más dolgaim is vannak: léböjtkúra,meditáció,sok-sok alvás, séta,beszélgetés...S legfőképpen:önmagam el nem temetése idő előtt.

Amúgy is drága a temetés.

Önkormányzatit meg nem akarok,mer'snassz.

És mégis!Köszönöm...

Édesemnek,mert életemben még ennyire senki nem volt mellettem.Életemben senki el nem fogadott ennyire minden rigolyámmal,hisztimmel együtt, és a lehetőséggel,hogy beteg leszek, vagy meghalok-hisz benne van a pakliban.

Anyukámnak, Kölyöknek,csak hogy VANNAK,és én olyan szerencsés vagyok, hogy megismerhettem őket földi létük során...

Ami a legfurább...Nem félek!!!!!Már csak nyugi van bennem, és készülök a Harcra, ha kell.Mert-ez az én testem, lelkem, gondolataim.Az én békém, vagy háborúm, az én nyugodt tengerem, vagy nyugtalan-háborgó öblöm...

Talán nem mondtam még eleget...

Szeretlek!Szeretlek,a furi kis pofáddal, a hülyeségeiddel, az anyakomplexusoddal, a füllentéseiddel,mindennel együtt...Te vagy az én TÁRSAM jóban-rosszban, és ha volt idő,hogy nem láttam valódi arcod önnön gőgöm és büszkeségem miatt,hát-az az idő már elmúlt!...

Köszönöm, mégis...

Gyönyörű napra virradtunk, barátaim.