Magyarország,2009

Egy leszbikus lány, Angeleyes mindennapos harcai, kétségei, vágyai a hetero világban...

Nincs a nevem előtt "dr",nem hordok fehér köpenyt,és nincs vagyonom

A munkámért még minimálbért sem kapok...

10 éve vagyok a szakmában, előre nem haladtam,viszont megtaláltam a 2005-ös bérpapíromat, amin nettó 133 ezres fizetés áll.

Azóta eltelt öt év,amikor azt hittem,ha jól dolgozok,vagy többet, jobban fogok keresni...de csak egyre lejjebb csúszok a (bér)létrán.

Segítem az anyámat, arra gondolni sem merek, mi lesz,ha a gyerekem felnő,hisz arra sem merek gondolni,hogy holnap mi lesz...De büszkén hallgatom a Himnuszt,a gyerekemnek azt tanítom, hogy adja át a helyét a villamoson.

Szeretnék másképp élni.

A világ egyik legszebb,és legnehezebb nyelvét beszélem, és rajtam kívül még több millióan értik, hogy mire gondolok,ha azt mondom:ingatlanfedezet,ha nincs önerő,törlesztőrészlet, várólista,gázártámogatás csökkentése,átmeneti segély,közgyógy,hónap vége,sebaj,van krumpli...

A családnevem megelőzi a keresztnevemet,és nem gondolkozom azon, hogy a gyerekem nem látta még a magyar tengert-és nem is fogja...

De büszkén gondolok Mátyásra, az igazságosra, az anyák megmentőjére,Rodolfóra és Papp Lacira...szeretem a déli harangszót,a jó meleget,ha ki tudom fizetni a fűtésszámlát,a sárga villamost, és büszke vagyok,hogy van még mit ennem...

Nem lesz több gyerekem, mert leszbikus vagyok,kivetett tagja a társadalomnak,és nem fogadhatok örökbe...de könnybe lábad a szemem,ha sikerül megvetetni a mamával a legdrágább gyógyszert, vagy beadatni az influenza elleni védőoltást, amit nem akar-de szólni? Nem szólhatok.

Hány évem lehet még hátra, lesz-e, aki eltemessen,34 éves létemre tervek helyett végrendeleten gondolkozom...

Illetve gondolkozni,azt nem szoktam, nem engedhetem meg magamnak

(És igenis,nálunk vannak a világ legszebb női...)

Magyarország?

Én így szeretlek.

 

Hozzászólások (2)