Szüret után

ma láttam, ahogy mosolygott a Föld

még őrizve ölében langymelegét

-fonnyadt volt mosolya,mint

édes-töppedt almák a kredenc tetején

üres a tőke,deresen kék a kökény-

ennyi csak,szelíd elvágyódás minden

parázs-barna takaró simul sírhantra-

ahogy én simulok ölelésedbe-

el ne vigye lelkemet a tél.