A varázstoll

Sugárzó arc perdül be rendelés végén az ajtón.Lezökken a székre(piszkosfehér, pedig mennyit mostam már Flóraszepttel...).

-Munkaalkalmasságihoz szeretnék kiskönyvet csináltatni...Végre van munkám!-ragyogja.

Összeszorul a gyomrom.Nagyot nyelek,az utóbbi időben igazi, hamisítatlan bőgőmasina lettem.Örülnöm kéne-és mégsem örülök.

Dühös vagyok,nagyon dühös.

A nő-néni!-65 éves...

65 éves...megette már a kenyere javát, így mondták valamikor régen.Ha el kéne magyaráznom Kölyöknek,mit is jelent...Hány évet dolgozott már ez az idős nő? Negyvenet, ötvenet?Akárcsak édesanyám, aki tizennégy évesen már végeláthatatlan földeken kapált.Most 60 éves, 46 hosszú-hosszú, ledolgozott év-a jutalma?

Harmincezer forint.

Töltjük a kiskönyvet,próbálok nem nézni kopott kabátjára,félretaposott cipőjére.Otthon kellene ülnie, az unokákat dédelgetni, finomakat sütni!Hisz mindene fáj, járni is alig bír!És miért őt veszik fel?Mert kevesebbet kell neki fizetni...Konyhán fog dolgozni-ó, nem kell bemutatni,milyen munka is ez...

 Tizennégy alig voltam, amikor szentül hittem,hogy más életet fogok élni, mint anyu.Nem értettem,sosem értettem,hogy miért vállalt két munkát,három munkát...hibáztattam,hogy nem volt mellettem,amikor egy hatalmas kutya megtámadott napköziből hazafelé jövet,amikor nagybátyám megkörnyékezett,amikor az asztalra zsíros papírból parizer került elő vacsorára,amikor rájöttem, hogy egyedül kell felnőnöm,amikor-

(Megkövetlek, Anyu.Haragszol?

Megkövetlek, Kölyök.Haragszol?...

Még nem.Még nem...)

Kerülj elő álmaimból, varázstoll!Hadd rajzoljam fényessé a világot!Egyenesítsd ki a hajlott hátakat, firkálj bolondos-önfeledt mosolyt a fáradt arcokra,varázsolj terülj-terülj asztalkámat az éhezők házába!

Rajzolj kis házat, meseházat,mézeskalácsházat.Ültesd oda a nagymamákat,hadd tegyék a dolgukat:süssenek, főzzenek, unokára vigyázzanak,meséljenek,szívüket adják át utódaiknak!

Söpörj ki fájdalmat lelkekből-testekből!Engedd,hogy a segítők elnyerjék méltó jutalmukat,nem éhbérért görnyedve fehér házakban,beteg szíveket simítva!

Engedd,hogy gyermekeink gyermekek legyenek igazán!Széles mezőn szaladgálva hadd szívják teli magukat Élettel,arcukat a Nap felé fordítva,engedd, hogy ne lássanak rosszat, erőszakot,éhínséget ne érezzenek!Megérdemlik-hisz bennük minden reménységünk...

Látod ezt a világot?Látod?Látjátok?...

Ne fáradj,kis varázstollam,kérlek, ne hagyj cserben...még annyi mindent nem viszonoztam anyámnak,még annyi mindent nem adtam kölykömnek, még annyi mindent nem tettem meg emberekért...

Hitem legyen az utolsó, ami elhagy engem.

Úgy legyen.