The Long Way Home

Egy leszbikus lány, Angeleyes mindennapos harcai, kétségei, vágyai a hetero világban...

karamell-hang lágy


barna bőr zuhatag-haj csak egy lány  a zongora mögött


kinéz az ablakon


és nem tudja hová


tűnt a nyár-ő észre sem vette...


talán jobban kellett volna


hinnie


ártatlan ébredésekben,őszinte tekintetekben, talán saját magában-


levendulamezőkben,nap-sárga kiscsibék pelyhes puhaságában egy


tanyában


mely csak álmaiban létezik már-


egy keringőben, melyet soha el nem táncolt


vad száguldásban,árnyas tisztásban


forrásvíz üde hűvösében, hosszú utazásban


lebbenő függöny szatén-illatában-jó oldalán alszol az ágynak, ez csak természetes...-


szemedben a napfelkelte kócos hajnali csillagom-


újabb nap köszönt ránk immár nem volt hiábavaló ébredésem


azt hiszem már mindegy-


szemem tágra nyitva,előttem az élet, ez a való világ,kiscsillag


rohanj,újabb nap a hiábavalóság küszöbén na de hát élni kell


kapcsolj gépet kapj kezedbe kapát, felmosót, mindegy


gyertyafényes vacsorád hova tűnt?


mindegy...nem kezdi újra, elég volt egyszer feltámadnia


égi jel jött vagy pokoli?...harmincöt fok árnyékban bambán homokban gázol szőlőtövek kertek alatt


meló van, ébredj,menni kell


égre néz, de


csak olcsó verejték mit kap föntről


bár nőnének szárnyai...elrepülne...

Hozzászólások (0)