Kicsi Fecském
azt hiszem nem számít
ölelsz-e még fél karral erősen
érzem-e illatod mely átjár tisztán
fogom-e kezed mely az enyém
valójában
azt hiszem,nem számít
bemutatsz-e barátaidnak zajos kocsmában pohár sör mellett,kiviszel-e oda,hova mindig is vágytam,s azt mondtam, ez a létezés miértje
-porból lettünk...-
zsíros-e a föld nálatok jó fekete-termő talaj
azt hiszem,nem számít,van-e hitem,erőm
mert nem vágyom másra,mint beletúrni hajadba, ott hátul, ahol olyan jóillatú,selymes, apró-göndör fürtökkel televackolva,mint valami porcelánbabáé
és könnyem patakként folyt ereidben és vér lett belőle
szent kehely-ürítsd fenékig.
nálad vagyok otthon.
(épp ezért fogok a világ másik végére menekülni-mert gyáva vagyok,és te megértesz,tudom.)
azt hiszem, nem számít,hogy most, vagy egy másik életben
-ugye tudod?-
azt hiszem, nem számít, a Jóisten milyen testben küldött le a földre.
azt hiszem, semmi nem számít.
-mert mindig,amikor szemedbe nézek...