Kicsi Fecském

azt hiszem nem számít

ölelsz-e még fél karral erősen

érzem-e illatod mely átjár tisztán

fogom-e kezed mely az enyém

valójában

azt hiszem,nem számít

bemutatsz-e barátaidnak zajos kocsmában pohár sör mellett,kiviszel-e oda,hova mindig is vágytam,s azt mondtam, ez a létezés miértje

-porból lettünk...-

zsíros-e a föld nálatok jó fekete-termő talaj

azt hiszem,nem számít,van-e hitem,erőm

mert nem vágyom másra,mint beletúrni hajadba, ott hátul, ahol olyan jóillatú,selymes, apró-göndör fürtökkel televackolva,mint valami porcelánbabáé

és könnyem patakként folyt ereidben és vér lett belőle

szent kehely-ürítsd fenékig.

nálad vagyok otthon.

(épp ezért fogok a világ másik végére menekülni-mert gyáva vagyok,és te megértesz,tudom.)

azt hiszem, nem számít,hogy most, vagy egy másik életben

-ugye tudod?-

azt hiszem, nem számít, a Jóisten milyen testben küldött le a földre.

azt hiszem, semmi nem számít.

-mert mindig,amikor szemedbe nézek...