• Hajnal Leszbosz szigetén
        Angeleyes blogja

        Szentivánéj

        szivárvány pereméről
        lelépni
        azt hiszem repülni tanul tudjátok már nem fél
        mert ahhoz hogy élni tudjon
        meg kellett halnia
        (ezekben a napokban
        meghalt százszor és százszor
        és nevető szemmel ébredt)
        igen, gyertya ég kezében viharos szentivánéj
        semmi nem olthatja lángját
        buta kis madár csapzott szárnyakkal
        hisz az üveg aminek
        nekikoppansz valójában
        nem létezik-
        amit birtokolsz ősi
        szeretet talán vágy
        és a sötétség nem tart örökké-egyszer a legzordabb éjszakáknak is vége lesz-remény!...
        egy lélegzet
        egy szó
        egy sóhaj
        de hisz
        már élsz
        hátizsák a sarokban
        -van túracipőd erős, vízhatlan?-
        szalonna, hagyma mindig akad
        -mert a Vándornak adatik, ha kér-
        ne parkettára
        csak a Földre
        s nem azért hogy
        magába fogadjon
        csak mert belőle jöttünk s
        őbelé térünk vissza egykoron...


        Induljunk.