Nem magának...

-A nyárikonyhába menjünk, jó?...-mondja határozott-csendesen a tanárnő-jó negyvenes, szőke hajú nő-Ne keltsük fel édesapámat...

Pista bácsi, egyik betegünk, árnyasan zúgó hársak alatt pihen egy hintaágyban, nyugtalanul rebbenő szemhéja alatt álmok kúsznak ide-oda, Pista bácsi lassan búcsúzik az élettől, de legalább úgy teszi, ahogy mindenkinek kellene-Pircsi néni  féltőn betakargatja könnyű nyári pléddel, kezében sok-sok év emlékei, féltés-elengedés...Pista bácsi beteg, de-ember...Oly sok lelket láttam úgy haldokolni-

(mama

Anyu hangja, amikor felhívott azon a jegeces decemberi

reggelen

fakó-sápadt hang rossz a vonal

messze van a menny talán

-mama haldoklik-

gyere be hozzá

és én -rohantam, Istenem lásd lelkem-

mama, megbocsájtod, hogy eljöttem onnan? valaha?...hogy eljöttem abból a kórteremből gépek csak egy vonal hideg volt a kezed

én

nem bírtam végig

mit érezhettél

hogy

nem fogta senki kezed az utolsó----

féltél, ugye, kicsi mamám,te, aki oly sok ember kezét fogtad így vagy úgy, emlékszem, előző hétvégén kikísértél a kapuig, már nem bírtad erővel, de a kapuban megtámaszkodtál-vigyázz magadra kislyányom, mondtad gyengén-

selymes almaszirmok hajadban, május volt, hiába december,értesz,ugye?nekem május, mindig nem akarom másképp

mama meghajtom fejem úgy mint amikor kicsi voltam fakanállal kergess körbe a konyhában nevessünk sokat szedjek pöszmétét alacsony bokrokról törjek tányért gyenge kezemből kihullván

csak

mama

bocsásd meg nekem-----)

Leülünk az asztalhoz, kémiát tanulok, de ez nem is kémia, ez itt a Világmindenség, istenem , mennyi jót tanulok ezektől az emberektől...

-A nemesgázok szerkezete a legstabilabb,tudod,arra törekszenek, mint minden élő a világmindenségben-harmónia a legcsekélyebb energiafelhasználással...

A tanárnő keze varázsos íveket jár be, én is repülök vele, látom az atom szerkezetét, bölcs-töprengő görög fejeket, valóban oszthatatlan?...Mengyelejev átdolgozott hideg éjszakái,Avogadro heves olasz gesztusai olajfák alatt, tűz az olasz Nap,Avogadro fel-le járkál, homlokán verejtékcseppek, de kimondja: hatszor tíz a huszonharmadikon....

És egyszercsak elhangzik a mondat, ami miatt nem állhatok fel, immár soha többet az íróasztaltól-

-Neked ezt, mint leendő orvosnak,tudnod kell...

egy lány azt mondta, a helyemen vagyok, talán így így is van

de új napok jönnek rám

Hát legyen így,ha ez vezet utamhoz, jöjjön, imádlak, elektronhéj, röpködő semleges neutron ici-pici testes pozitív proton

Néha még az Égen keresem a jelet de

azt hiszem nem kell

Uram, legyen meg a Te akaratod.