Anyák

Egy leszbikus lány, Angeleyes mindennapos harcai, kétségei, vágyai a hetero világban...

Belegondoltatok abba, hogy Ti,akiknek gyereke van,Mi,Nők, Anyák-halhatatlanok vagyunk?...

Elég csak hajdanvolt csepp magzatom égszínkék csillagszemébe néznem...(ami ugyanolyan kéken világít, mint az enyém...) Már nem érdekel más,csak egy pillanatra felejtsd el a Válságot, a napi gondokat,hajítsd félre a felmosót,ne gondolkodj,még ha nem is tudod, miből veszel cipőt jövő héten arra az irdatlan,majd'38-as, legkevésbé virágillatú tappancsra-

csak sodródj

lélegezz

nézz

befelé

Ajándék vagyunk, csoda, megismételhetetlen történései az Univerzumnak,ha akkor nem mész át az úton, nem mész be abba a kocsmába(Folti Páb, hirdette öles neonbetűkkel a felirat),ha nem ölelkezel felelőtlenül azzal az emberrel, akihez majd kiderül, valójában semmi közöd, és mégis-

pillanatba fagyott sűrített létidő-ősrobbanás-

a világon minden összeér előbb vagy utóbb---

halhatatlan vagyok!

Kölyök elgondolkozva fordul befelé, álomittasan motyogja-a bőre még baba,de egy-két pihe az ajka felett már emlékeztet majdani felnőtt férfi énjére-Tudod,Anya, hogy neked lesznek unokáid is egyszer?...

Bummm...a világ már nem lehet a régi.

Csak nézz visszafelé,éld át a régi viseltes dolgaidat-előre pörög az Idő Kereke, vagy hátrafelé?...Ugyanúgy tartja a kezét, ugyanúgy mosolyog, ugyanúgy szenved, mert azt gondolja, nem szeretem...

Hadd pörögjön visszafelé...ebben a pillantásban benne van Anyám pillantása, aki kísértetiesen emlékeztet már Mamára, ahogy szemüvege felett rám néz...Uramisten, májusban hatvan éves lesz.

S az ő pillantásában benne van nagyanyám,aki szintén soha nem ment el valójában közülünk,s az ő pillantásában dédanyám, akit már nem ismerhettem meg, sajnos...vajon ő gondolt erre,hogy lesz valaha dédunkája, aki egyszer majd, a számára elérhetetlen jövőben köszönettel gondol rá?

mert miatta, miattatok,

Anyám,

csepp csillagom

lettem halhatatlan.

Hozzászólások (10)