Gondolatok

Blog: Hajnal Leszbosz szigetén - Szerző: Angeleyes

Furcsamód úgy érzem az utóbbi időben, hogy igazi család lettünk. Az Hercegnőm érdeme, hogy "elfogadott"gyerekkel együtt-bár, amikor már lecsillapodnak a vágyak( a mi vágyaink lecsillapodnak valaha?) nagyon sok meleg szeretne nyomot hagyni maga után a világban, szeretne gyermeket.

Nekem ez már nem okoz gondot-egy gondatlan éjszaka eredményeképp-Hercegnőm pedig, állítása szerint-mindig olyan párra vágyott, akinek gyermeke van.

Hát most megkapta:)-sokszor mondom neki tréfásan:"Vigyázz az álmokkal, mert még beteljesülnek."

Kölyök reggel fél pár zoknijáért ordít, Hercegnőm arcára barázdát vés az álom- Ametiszt-óceán partjáról térünk vissza mindketten-gyöngéd, cinkos, félmosolyos pillantások, fő a kávé, a hajnali napsugár orra bukik a vajas kenyéren...

Persze nem mindig ilyen idilli a kép...a gyerekneveléshez türelem kell és következetesség, ez pedig nem mindig áll rendelkezésemre...Kölyök az enyém, én neveltem nyolc hosszú éven át egyedül, miattam lett ilyen, amilyen: érzékeny, néha gyámoltalan, de nagylelkű, anyás kis majom...

Sokszor gyötör a lelkiismeretfurdalás, hogy nem tudtam neki, és nem is tudok "igazi"családot biztosítani, ahol apuci-anyuci egymás kezét fogva nézi gyermekét a játszótéren-az én életem sokáig az Alibi, Bárcsak, Capella, harmadosztályú vidéki meleg bárok, gyötrő, sodró, értelmetlen, egyéjszakás kapcsolatok, jelenetek, meleg barátok, utazások Pestre-sőt, egy évig én magam csináltam Kelet-Magyarország legnagyobb és legnívósabb meleg buliját..

Hát nem vagyok mintaanya...megpróbáltam...majd pár év múlva kopaszon, kendővel a fejemen, miközben a Kín kéjesen táncolt körül, ereimben a rubintvörös méreggel-úgy döntöttem, ha túlélem, nem hazudok többé magamnak...

Nem hazudtam többé-akkor és ott valamit elvesztettem, valamit nyertem-de úgy éreztem magam, mintha jéghideg patak vizéből bukkantam volna fel kortynyi levegőért fuldokolva...

Sokszor érzem úgy,hogy kötéltáncot járok-néha Hercegnőm idegein:)-néha a Világ terül el alattam, néha saját magam látom a mélyben odalenn, várva, mikor zuhanok le...

Szép nap volt, együtt voltunk, Kölyök Egerbe készül, Hercegnőm itt fekszik az ágyon, rám várva, gyönyörű, mint mindig...ők az én Családom, keresztülfonják az életemet, gondolataimat, mint a folyondár....

Már jobb kedvem van, Ágnes Vanillát hallgatok, akit Lovaspanni szerettetett meg velem-egyik kedves, szívbéli barátom, holnap ribizlit szedek a saját kertemből!

Bár minden nap ilyen lenne:)

Jóéjt, álomszagú keleti szél, jóéjt, nappali gondok, tócsák a macskaköves utcákon, sápadt ég, jóéjt mindenkinek...