Érdektelenség

Éjszaka van, pontosan 0.15 perc.Már kába vagyok attól a rengeteg nyugtatótól, amit sikerült bevennem.

Ma mentem volna meleg buliba.De itthon-ha nem is állt a bál-feszültség lett belőle.A szőkeségemből,a kissé feszesebb ingemből-miért, bazki, szép a cicim, ez tény, még így háromnegyeden is!!!.

Sea.Te még nem tudod, miért szar világ ez.Elmondom.Nincsenek erkölcsi gátjaink.Nem tudom pontosan, miért alakult ez így.Nem tudom, miért nehezebb nekünk.De hajt a vérünk...azt tudom, hogy legszívesebben lent lennék a buliban, valakinek az ölében ülnék mattrészegen,és csókolóznék vele.Merthogy-már két éve nem csókolóztam.A párom nem szereti.Azt sem, ha a melléhez érek-eleinte sem szerette-szóval mindent elvett tőlem, amit egy leszbikus alapszükségletnek tart.

Tudod, azt mondtam, hogy ha ő megadott volna mindent,nem csaltam volna meg.Ez így félig-meddig igaz is.Félig...lehet,hogy akkor is.Akkora VÁGY van bennem...néha csak sétálok az utcán, nézem a nőket, és spontán orgazmusom van.

Egy kivillanó dekoltázstól, egy nedves ajaktól,egy hajzuhatagtól, amin megcsillan a napfény...

Érdekes az is, hogy mennyire mást jelentett az orvostanhallgató csajnak az a délelőtt, amit együtt töltöttünk,mint nekem.Neki-semmit.Nekem-mindent.

Mindent ,amire valaha vágytam.

Azt mondta, önző vagyok, és semleges.Nem haragszik. Ez még rosszabb , mintha haragudna.Nem létezem a világban, abban a világban, aminek nekem jelenleg ő a közepe.

Hát, ez van.Két hét múlva lemegyek.Leiszom magam, senki nem állíthat meg, ez fix!!Táncolni fogok, végre lazítani, és rengeteget flörtölni.És hagyom magam elcsábítani...

Részeg szavak buknak a számból,pedig nem vagyok az.Egy hete külön alszunk.Nem tudok hozzáérni a páromhoz.Azt hiszem, aszexuális lettem.Apám szerint identitászavarom van.Szerintem egyszerűen nem kellett volna megszületnem.

Nem vagyok különleges.Egy neurotikus, leszbikus picsa vagyok, akinek nem lett volna szabad gyereket szülnie.Ezt akartátok hallani?