kistehén szindróma

Egy ideje kínlódok már a reflux minden kínjával bajával.
Már kezdek hozzászokni, hogy le kell mondanom bizonyos élelekről és hogy biztos akkor jön rám a túltengés, ha valahova készülök vagy ha éppen jönnek hozzám.

Nem olyan régen volt az osztálytalálkozom, és hát miért is ne megint úgy inditottam a napot, hogy szépen kihánytam magam.
Gondolom senkinek nem kell bemutanti, hogy az ember ilyenkor hogyan is néz ki.

Na de nem tulajdonítottam nagy jelenetőséget neki, fogmosás utána nyomattam a kekszet, rendbe szedtem magam és irány a találkozó.

A vacsorán pezsgővel kellett koccintani, én meg mivel ugye nem ihatok szénsavasat se a kiskalnállal kezdtem kikavarni belőle a bubikat.
Egy páran elég furán néztek rám, majd a mellettem ülő volt osztálytársam megkérdezte, hogy nem szeretem vagy nem birom? Mondtam, hogy refluxos vagyok (és azt hittem most jön a szokásos kérdés, hogy hát az meg mi? de tévedtem) ő meg, hogy tudom milyen szar a férjem is az, szoktam neki mondnai is mikor fagyit eszünk, hogy "na szivem mivan már megint kétszer nyalod el a fagyit?" Végre egy ember aki ha nem is teljesen de részben át tudta érzeni a dolgot és nem csak a fura fejvágásokat láttam.

Elég kellemetlen érzés mikor érzed, hogy visszafele kívánkozik az amit már egyszer lenyeltél, vagy mikor büfizni kell olyan helyen ahol nem illik vagy ahol elég cikis, de neked meg muszáj mert nem tudsz ellene tenni.....ezért hívom én kistehén szindromának.

De ugye ezt az nem érti az aki nem élte már át ezt.