Mesebeli herceg – vagy mégsem?

Ez a hetem elég nyugtalan volt. Nem magam miatt aggódtam, legjobb barátnőm, Éva került igen rossz, kényelmetlen helyzetbe. Részben persze Ő is felelős volt.

Éva nagyon csinos, fiatalos, és elragadó természete van. Még elfogultsággal sem vádolhat senki, hiszen környezetemben mindenki más is így gondolja. Főleg persze a körülötte legyeskedő férfiak. Ilyenből mindig akadt egy pár, de Éva sosem vette őket túl komolyan. Senkit nem ismerek, aki ennyi embert kosarazott volna ki életében. Néhány hónapja azonban egy céges vacsorán megismerkedett Tamással, aki egyből levette a lábáról. Megnyerő, értelmes és nagyon jóképű volt. Legalábbis Éva ilyennek írta le másnap maratoni telefonbeszélgetésünk során. Éreztem a hangján, hogy odáig van Tamásért. Nem volt nyoma a tartózkodó, bizalmatlan oldalának.

Úgy tűnt, az érdeklődés kölcsönös volt. Egyre sűrűbben találkoztak, közös programokat szerveztek. Ezek után Éva mindig hosszasan áradozott tökéletes párjáról. Nagyon örültem boldogságának, és izgatottan vártam a találkozót a mesebeli herceggel. Mielőtt azonban erre sor került volna, elmúlt a rózsaszín köd. Éva zaklatottan hívott fel, hogy mindenképp találkoznunk kell. Éreztem, hogy baj van. Törzshelyünkre érve az arcán is láttam a rémületet, szeme alatt hatalmas karikák látszottak. Bevallotta, hogy felelőtlen volt. Kiderült, hogy Tamásnak is van önző oldala. Kifejtette ugyanis, hogy ő nem hajlandó óvszert használni. Éva pedig nem volt elég határozott.

Felháborodtam Tamás viselkedésén, de barátnőmre is haragudtam. Aztán eszembe jutott az idő, amikor még én sem számíthattam a Volina biztonságára. Úgy döntöttem, megosztom Évával új, aggodalmak és stressz nélküli életem titkát. Persze így sem kerültük el a nyugtalan várakozást. A nagy ijedtség után Éva is úgy döntött, nem kockáztat. Így most már mindketten Volina védelmét élvezzük. Éva pedig elhatározta, megvárja azt a férfit, akinek az ő biztonsága is fontos.