Pioneer

Szerző: Bulcsu

A BLOG LEÍRÁSA

Napi elmélkedés az egészségügy sötét oldaláról (na nem a star wars, de valami hasonló). ha már a példa felmerült: Anakin vívódása a Birodalom ellen!

Látogatás: 87062 alkalommal

A blogban írottak nem képezik a WEBBeteg orvosi tartalmának részét, azok igazság-, és valóságtartalmáért portálunk felelősséget nem vállal.

Misconception

2009.04.04.
Nem Sopronról, mint városról emlékeztem meg, hanem az idézett reklám a soproni sört promótálja. Most épp konferenciát bővítem ismereteimet, illetve tapasztalatot cserélünk a kollegákkal, hol mire nincs pénz, mire nincs lehetőség, illetve a nemzetközi ajánlások ismerete ellenére mi az, ami megvalósítható. Legalább jól átbeszéljük a gyógyszerek árváltozását és a várható következményeket.

farewell

2009.04.03.
Köszönöm a reakciót, nem tűntem el végleg (még nem). A pioneer a bolg neve, nem az enyém, de ahogy te is íron, a Bulcsu inkább illik. Mulattat, ahogy az angolszászok próbálják kiejteni (Bálkszu, Bulxu). Még futom köreimet a mókuskerékben, aggódva figyelem ezt a furcsa országot és készítem családom az esetleges költözésre. Sajnálom ezt a helyet, egy évezredet itt töltünk és így végezzük, hogy lassan szégyen magyarnak lenni (lehet ez egy kicsit erős, de ezt érzem). A Soproni reklámnak viszont nagyon örültem (nem járok bő gatyában, de itt élnek a legszebb nők), az utolsó szaváig igaz, de akkor miért van csődben az ország? Aggódom.

Back to the job!

2008.08.14.

Leteltek az édes szabadság napjai. 3 hét felhőtlen kikapcsolódás. (tényleg felhőtlen volt a szerncsés időjárás miatt). Kezdésnek a minden esti grillezés, szalonnasütés, borozás a barátokkal, majd egy hét Balaton! Az utolsó héten már egy feltöltő, kímélő családi táborban voltunk, mintegy rákészülve a valós életbe való visszatérésre. Persze a munkahelyen  az állapotok csak romlottak, mondhatni, se posztó, se pénz. Valaki említette is a szabadság alatt, hogy egész jól menne ez az egészségügy, ha nem lennének a betegek. Hát igen. Mindent végiggondolnak több oldalról, de a beteg érdeke általában a végére marad. Enyre nyúlnak a várólisták, erre a válasz, hogy Nagy-Britanniában ennyi idő alatt még egy hasi UH-t sem csinálnak meg. Szeptembertől tovább fogyunk, ismét elmegy két kollega. Nem lesz egyszerű még a mimnimális elltást sem fenntartani.

Relax

2008.07.03.
Megvolt a tea, nagyon megérte. Jeges zöld tea, mangószeleteken. Édes-kesernyés.. Kellemes időben iszogattam vagy fél óraig, közben volt időm átgondolni a világ dolgait. Már ennyi is elég ahhoz, hogy szebbnek lássam a világot. Próbáljátok ki ti is!

Dead tired

2008.07.03.
Kutya fáradt vagyok, pedig kutyám sincs :) Csak halak, de már ők is nagyon vártak haza. Ránk szakadt a nyár, de még nem a kellemes része. Rehhel 7-től délután 5-ig megy a munka, szinte megállás néálkül. Már egészen pontosan tudom, hol van az aktuális "elfásulási" határ (ahonnan csökken az empátia, kevesebb a türelem..). Sajnos ezt egyre gyakrabban sikerül túllépni. Legalább az álláshelyzet stabilizálódott, egyelőre maradok. Már csak két és fél hét a szabadságig, és két ügyelet. Smafu, akár féllábon is... remélem. Ilyen munkamennyiség mellett hanyagolom a sportot, és ez azonnal visszaüt, kevesebb az energie, nem érzem magam olyan kiegyensúlyozottnak. Erősebbnek kell lennem és menni edzeni. Na meg egy jó kis teázás és masszázs sem ártana. De jó ötletet adtam magamnak. Ülök a bringára és megyek is a teaházba, egy jó kis jeges zöld tea, szárított rózsaszirmokkal. azt hiszem, ez tud vígasztaló lenni :)

Quandary

2008.06.25.
Napok óta nem alszom jól. Feszült vagyok, meg persze türelmetlen is. Egyre tarthatatlanabb a helyzet bent a munkahelyen (egyre kevesebben vagyunk, egyre több a munka, rosszabb a hangulat). Volt főnököm munkahelyet vált, én is mennék vele, talán még hely is lenne. Nyugodtabb légkör, csak hát reggel-este 35 km, új környezet, beilleszkedés egy meglévő csapatba, meg persze kisebb kórházban dolgozni valahol csak visszalépés. Na és ehhez jön még az, hogy a helyi és az eü. politikában otthonosan mozgó kollegáim váltig állítják, hogy jobban járok, ha maradok, csak pár hónapot bírjak ki, mert súlyponti lesz a kórház, sőt a meglévő holdingba bekerül az a kiskórház is, ahová mennék és akkor még rosszabb lenne a pozícióm. Hát le kell ülnöm beszélgetni még 1-2 emberrel, meg a jelenlegi vezetőséggel. Ha mégis elmegyünk (egy főorvos, egy szakorvos, egy rezidens és egy vezető asszisztens), potenciálisan ellehetetlenül a belgyógyászat egy jelentős része. Sok múlik ezen a nyáron. Na meg az építkezés. Mit építkezés, meg csak a megbízási szerződés van meg, a május végére ígért építési engedély még sehol. De legalább a telekhányad már megvan és így valamennyi kedvezményt is sikerült kijárni a vállalkozónál. Na de hagyjuk a gondot legalább estére. Örülök az EB-nek, mert alkalmat ad összeülni a többiekkel, 1-2 sör mellett szurkolni, okoskodni a meccseken.

On duty

2008.06.17.

Újabb este a kórházban. Erősen fülledt a levegő, nagy vihar készült, mégsem lett belőle semmi. Eddig jó napnak tűnik, bár ez csak honap reggel mondható majd ki. Végre van időm befejezni az elmaradt adminisztrációt, átnézni a levelezést. A család persze hiányzik nagyon. Bejöttek megnézni, kislányom kérdezte: Apa, miért nem jössz haza?.....   Nyár van, így egyre több ilyen este, éjszaka vár az emberre, de cserébe 2-3 hét szabadság is lesz. Majd 1 hónap múlva. Már egy hete nézegetem a dátumot :) A ma reggeli megbeszélés témája is az volt, hogyan lássuk el nyáron a szakrendeléseket, ha ügyelet után másnap haza kell mennünk. Márpedig ez törvény (talán az egyetlen előremutató az utóbbi időszakban). De akkor ki látja el a betegeket? Ja, és nyáron közülünk nem lehet beteg senki, mert akkor omlik a rendszer. Kíváncsian várom a szeptembert.

Spinning

2008.06.16.
Hihetetlen jó edzés volt! Két napi stressz maradt ott egy óra alatt (na meg vagy 1000kcal). Nem tudom, mi lenne velem, ha nem lenne a bringa meg a teázás, valószínűleg 2 hét alatt ledobnám a láncot. Na meg a család és a jóbarátok. Azt hiszem, az utóbbi hónapokban ezek nélkül már simán feladtam volna a munkát. Pedig ott is van sikerélmény bőven (sok munkából nem nehéz), de mindig van lelki teher rendesen. Főleg mikor már erősebb kötődés alakul ki a beteggel, bizalmi híd van, javul, majd jön a szövődmény.. meddig tart még, mikor gyógyul meg. Nehéz ilyenkor még a kórterembe bemenni is. Vajon hogy telt az éjszakája? Volt-e láza, javultak-e a paraméterei? Aztán ha minden rendben jön, nagy a megkönnyebbülés, persze közben ott a többi új beteg. Végül is, ezért csináljuk. Nem könnyű, de szeretjük. Ha nem így lenne, már régen valami mást kerestem volna. Csak ne feszítsék tovább...

Fiesta

2008.06.09.
A sok munka mellett a jó idő beköszöntével a baráti társaság is ébred. Egy kezdő grill-party után, melyet én prezentáltam (délután 5-re értem haza, 6-ra hívtam a vendégeket és persze semmi sem volt még megvéve, péntek óta minden estére volt meghívásunk. Ilyenkor jön rá az ember, mennyire fontos a baráti tarsaság, milyen regen beszéltem már velük, mennyi mindenről nem tudok. Minden kellemesen eltöltött este rengeteg plusz lelki energiát ad a napközbeni munka folytatásához (ennyivel kevesebb fizikai marad, az is igaz). Most sem vagyok annyira fitt, mert kedves barátom Kubában járt és tegnap volt a napja, hogy nekünk is megmutatta, milyebn arrafelé az élet. Ültünk a teraszon Mojito-val kísértük a kubai rumot és szívtuk közben a Cohiba-t. Nagy feeling :)

Coming summer!

2008.05.29.
Meleg van, mindenkinek a vízpart, meg a nyaralás jut eszébe. Nekem is, de azonnal eszembe jut az is, hogy a fél társaság szabadságra megy, és nagyjából ugyanazt a munkát kell az éppen dolgozóknak ellátni. Így is gyakran előfordul, hogy egyszerre 2-3 helyen kellene lennem, nem tudom, mi lesz nyáron. Szomorú látni, hogy évről évre nehezebb az egész. Megy a kollegák közötti torzsalkodás, hogy ki mikor menjen szabadságra, az ügyeleti beosztás is döcögősen halad. Most még csak konferenciák vannak, de már két kórterem jut egy emberre, plusz a szakrendelések. Már ez a meleg is elég volt ahhoz, hogy az osztályos infúzió fogyasztás duplájára növekedjen, sok beteg nem képes szájon át kellő mennyiséget inni, romlanak a vesefunkciók, de a gyógyszerkeret nem változik. Nehéz nyár lesz!

Decadence

2008.05.27.
Ezt is megéltem. Nem gondoltam volna, hogy idáig jut a jelenlegi munkahelyem. Évekig büszke voltam, hogy itt dolgozhatok, de eljött az az idő, amikor már kellemetlenül érint az erre vonatkozó kérdés. Az egyik tényező az, hogy már csak harmad annyian vagyunk, mint két évvel ezelőtt, így nem csoda, hogy nem úgy halad a rendelés, mint korábban,és hogy több mint egy hónapos az előjegyzés (egyre több beteg mondja a vizsgálat során, hog 3 hete fájt, de már nem...). A másik az eszközök amortizációja. A kórháznak már javításra sincs pénze (legalábbis erre nem fordít), nem hogy újat vásárolni, bemutató-eszközöket használunk "kipróbálásra". Ha megunja a cég és elviszi, elmarad a rendelés. Ezt etikailag elég nehéz felvállalni, és nem is nagyon cél ilyen helyzetben sokáig maradnom. Keresek, állást... (nem könnyű 9 év után)

Success

2008.05.21.
Egész jól sikerült átvészelni ezt az első napot. Az asszisztensek külön örültek, mert négy ember helyett csak egy utasítgatja őket :) én meg megpróbáltam gyorsítani az ügymenetet, de szomorúan kellett tapasztalnom, hogy még mindig én gépelek a leggyorsabban a csapatból. Érdekes módon, ha kevesen vagyunk, a hangulat mindig sokkal jobb. Remélem, holnap is ilyen gördülékenyen fog menni a dolog.

Hard days

2008.05.20.
Érdekes három nap következik, egyedül maradok két szakrendelésre, meg az osztályra, mert a többiek elmentek konferenciára. Azt mondják, meg tudom látni a rossz dolgokban is a jót. Most is látom, végre optimális lesz az orvos asszisztens arány. Ami nem lesz optimális, az a beteg-orvos arány. Na az nem nyugat-európai. Szerencsére ilyenkor a betegek is türelmesebbek, látják, hogy egyedül vagyok, csinálom, ahogy bírom, és halad a sor, mégha lassan is. Csak ne jöjjön semmi rendkívüli közbe... egy súlyos állapotú beteg ellátása elviszi szükségszerűen a fél délelőttöt, a két szakrendelés meg áll.. Mosolyogtam ma reggel, mert a vezetőség jelezte, hogy ÁNTSZ ellenörzés várható, azt is vizsgálják, hogy elkezdődnek-e a szakrendelések a megadott időben. Na én két helyen is el fogom kezdeni. Holnap, ha marad energiám, megírom, hogy sikerült.

New job

2008.05.18.
Érik az elhatározás, egyre inkább. Lassan sem a minimális tárgyi, sem a személyi feltételek nem adottak az ellátáshoz. Még egy beszélgetés a vezetőséggel, hogy mit gondolnak a jővőről, van-e jövőképük ezen tevékenységet illetően, aztán indul a keresés. Azért nem könnyű 9 év munkáját itthagyni, a barátokat, ismerősöket. Furcsa belegondolni, hogy reggel nem oda indulok, ahová az egyetem óta mindig. Kérdezik a betegek, fél év múlva kell kontroll-ra jönni, itt leszek? A héten már azt mondtam, nem valószínű....

Rejuvenation

2008.05.13.
Itt a tavasz, a megújulás. Nekem is. Megvagyok, minden a régi, csak egy kicsit összeszaladtak a dolgok, annyi időm sem volt, hogy a gép előtt üljek békés 5 percet. Napközben 3 ember helyett dolgozunk, mire hazaérek, örülök, hogy a gyerekekkel lehetek. A "hosszú" hétvégéket meg nagyon intenzív kikapcsolódással kell tölteni, hogy legalább esély legyen újrakezdeni a dolgos hétköznapokat. Első nap ismét, inkább a pihenésről írok :) Négy nap Erdélyben... nincs mobil, nincs vezetékes víz, fával fűtűnk a sparhetben, azon főzünk, forrásvizet ott melegítjük. Békés baráti társaság, nagy lelkizések, összeborulások. Azt hiszem, az ilyen találkozók tartják meg az emberben a reményt. Ráadásul sportprogram is volt, bringával feljutni a hegyre. Mekkora büszkeség volt felérni (igaz, közben többször leszámoltam mindennel, háromszor álltam meg, hogy nem bírom tovább). Szóval intenzív fizikai és pszichés pihenés, csodás környezetben, csak természetes dolgok mellett (házi kenyér, vaj, joghurt). Az ilyen élmények eltartanak egy darabig. De vissza a hétköznapokba. Rózsi nótája jut eszembe: a "munka" nem vár... A kórház sem változott, halad tovább a megkezdett lejtőn, csak az a kérdés, hol áll meg. Mindennel próbálkoznak, van már fizető beteg-ellátás, ápolási osztály bővítés, csak az aktív betegellátás kerül egyre inkább háttérbe (ezt adottnak veszik, pedig az előbb említettekhez is szükség van rá). Május van, az egyik legszebb hónap. Erre mi jut eszembe: APEH! SZJA-t bejelentetted-e? Hála Isten, könyvelő ügyes, időben szól. Újabb meglepetés, kedves kormányunk ismét megtakarításra ösztönöz, eddig 6 millio bruttó jövedelemig lehetett visszaigényelni életbiztosítás után, most már csak 3,4 millioig. De láss csodát, még ezt se érem el, így él a visszaigénylés. Foly. köv.

Back on the job

2008.04.07.
Ma majdnem otthagytam a munkahelyem. Jól kezdődik a hét, 4 nap pihenés, szakmai továbbképzés után nagy lelkesen beállítok a munkahelyre, erre minden szana-szét, betegek ellátatlanul, az újak közül szinte mind alkoholista, amit terápiásan adni szeretnék, a fele sincs a gyógyszerszobában. Itt ketten várnak, az ambulancián meg senki sem vizsgál, reggel 8-tól csak érkeznek az előjegyzett betegek. 2 óra alatt eltűnt a lelkesedés, a plusz energia, maradt a fásult rohanás, a küzdelem mindenért. Erre jön még a fizetési cetli, ami még a szokásosnál is elkeserítőbb (minusz 40E, holnap megkérdezem a munkaügyön :( )Délutánra valamelyest javult a helyzet, de még 3-kor is az ambulancián vizsgáltunk (a beteg előző dél óta koplal a vizsgálat miatt). Talán már lenyugszom egy kicsit így estére (a család rendben, más nem számít). Főzők egy jó teát (fehéret, kínait) és egy nyugodt félórában megiszogatom. De ez még arrébb van. Este meg összejövünk a neten a srácokkal, egy kis cyber-harc mindig lenyugtatja a kedélyeket.

conference

2008.04.03.
Végre egy kis pihenés. Mifelénk továbbképző konferenciának hívják. Azért nem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik. Délelőtt elrendeztem mindent, ami az elkövetkező másfél napban rám várt, így némi kapkodás után sikerült 1 óra késéssel elindulni. Legközelebb biztos nem dolgozom indulási napon:( Szerencsére jószándékú gyógyszercégek rendezik a számlát. Így marad a 4 órás autózás. Megérkezés, szállás elfoglalás. Ismerkedés a többiekkel. Sztorizgatás ezerrel. Öröm kilépni a hétköznapokból.

PC crash

2008.04.02.
Ismét egy szép nap. Nem indult rosszul, reggel 7-től mgbeszélésig leviziteltünk, elrendeztünk mindent. SZakrendelés indul, két beteget megnézünk, na ekkor leáll a teljes számítógépes rendszer. Se betegfelvétel, se leletírás, minden leáll. Vizsgálok tovább, írom a beutaló hátuljára kézzel a leletet, a betegek kint ülnek, várnak, van aki elmegy, majd később jön a leletért. Üzenet jön a számítástechnikusoktól, Türelem! ennyi, semmi több. Én is abbahagyom a vizsgálatot, nem merek tovább dolgozni, nehogy összekeveredjenek a papirok meg a leletek. 2 óra múlva újraindul a rendszer, igyekszünk behozni a lemaradást, 1 vizsgálat, 3 korábbi lelet megírása, de sikerült! Fél 2-re, de befejeztük (igaz, nem sok beteg volt). Ennyi, se tartalékrendszer, se nyomtatópatron. Ennyit a biztosított ellátásról. A betegek önnek, én szeretem a gyógyítást, már csak körülményeket kellene biztosítani...

Headache

2008.03.28.
A szokásos, fáradtságos fejfájás.Rövidsége ellenére elég hosszú hét volt, kezdem érezni, mit jelent, ha három emberből egy szabadságon van, egy pedig igen elfoglalt. Tulajdonképpen sikerült egyedül vinni a rendelést, már ami a rutin részét illeti. Holnap szűrés, megint kelni kell, de legalább ebben van jövő, ezek az emberek tényleg megelőzni akarják a bajt, nem azért jönnek mert már gond van. Na meg a jövedelmezés is jól jön, szó se róla. Ha ügyelnék, 24 órát kellene bent töltenem, így csak 6 óra munka, és 10x annyi juttatás. De nézzük a pozitivumokat, itt a tavasz, húsz fok van, meleg szél lengedez, nagyon jókat lehet sétálni. Este jót fogok bringázni, lehet még a kedvenc teaházamba is eljutok.

Jurassic Park

2008.03.24.
Ez előzőbe szerettem volna írni, de idő hiányában új blogba kerül. Csak egy pár adat a társadalom helyzetéről: húsvétra a női részlegünkön (aktív belgyógyászat) 23 beteg volt, 3 jött ki reggelizni, 9-et kellett mosdatni, a maradék 10 fő ágy mellett lavorban segítséggel. Az életkort nem számoltam, de nem hiszem,hogy 70 alatt lenne az átlag. Egyre több a "szociális" indikáció, egyre kevesebb a gyógyszer, ami pedig van, a chronikus fekvőbeteg ellátásra megy el. Jóbarátom most kezd Norvégiában, nem írom le, milyen különbségek vannak, mert elázik a billentyűzes a könnyektől..

On duty

2008.03.24.
Emelkedett hangulatom magyarázata a péntek-vasárnapi húsvéti ügyeleti duo abszolválása. Egy kis árnyék az az örömben, hogy azért készenlétes vagyok. De már így is sokkal jobb. A kamarára visszatérve, igen, érdekképviselet, ha az orvosok szemszögéből nézed, állást, jövőképet ajánlanak, igaz külföldön. Mert itthon nem nagyon tudnak. Jobb a vasutas érdek-képviselet? Lassan már sztrájk sem kell, elég 1-2 kulcsember kiesése (betegség, szabadság miatt) és már akadozik az ellátás. Hogy sokan tervezik-e a külföldi munkavállalást? Ha a szám nem is lenne aggasztó (pedig az), érdemes azon is elgondolkodni, hogy kik mennek el. A fiatal, friss szakvizsgával rendelkezők vannak a legtöbben. Nyilván a legjobb szakemberek mennek! A 3 hónapos intenzív nyelvtanfolyam alatt kapnak annyi fizetést, mint én egész éven. Elgondolkodtató.

Lunar eclipse

2008.03.17.
Fogyunk, mint a hold. Péntekre egyedül maradok a teljes szakrendelésre, és az osztályra sem sokan. Remélem nem sokat akarnak még húsvét előtt vizsgálatot. És mi lesz itt nyáron :( Ha elgondolkodok a helyzeten egyre depresszívebb a hangulatom, pedig ez nem jellemző rám. Ha már a holdat emlegettem, az osztály is így működik: hó elején van gyógyszer, van HBCS, hó közepén már mindkettőből alig, hó végén egyik sem... ne legyünk betegek! De megérkeztek a széfek! 2 db, minden osztályrészre. A betegek 1/3-a azt sem tudja, hogy kórházban van, nemhogy azt, mi a széf kombinációja. Majd berakjuk az utolsó doboz gyógyszert és kiirjuk, hogy végveszély esetére! MA kaptam ismét egy levelet a kamara által. Munkalehetőség Svédországban. Nem az első ilyen levél, de egyre alaposabban böngészem át őket. Neki kell ülnöm újra az angolnak.

be tired

2008.03.12.
Ismét eltelt egy nap, munka volt megint kiadósan.Nagyon várjuk már a vizitdíj végét, most még rosszabb, hogy az emberek tudják, nem sokáig van már, na meg hogy kell-e még fizetni. A sorbanállás meg a várakozási idő nem csökkent, persze a háborgás sem. Mindamellett nem volt rossz nap, sok jól sikerült beavatkozás, vizsgálat volt. Csak ne kéne szinte folyton két vagy háromfelé szakadni. Ez a legfrusztrálóbb az egészben. Remélem még sokáig kitart a türelmem. Bár ameddig a beteg türelmes, én is.

Kindergarten

2008.03.09.
http://webcast.tv2.hu/dynamic/index.php?m=video&video_id=373086 Nézzétek meg, ez aztán felnőtt hozzáállás. Elvettétek a játékomat, megmondalak anyukámnak! Széfek felszerelésére a kórházi ágyak mellé, arra van pénz, de a napi 300 Ft-os díjat pótolni, na arra nincs. A díjfizetéssel járó adminisztráció többe került nekönk, mint az így nyert összeg. Meg hát lehet fenyegetőzni. Norvégiában tárt karokkal várnak, nem veszt velünk sokat az állam, csak az egyetemi képzésünk került 14 millioba. Ráadásul főként a jó szakemberek mennek, így nincs olyan messze az, hogy veszélybe kerüljön a napi betegellátás. Remélem, nem a próféta szól belőlem!

Weekeend

2008.03.08.
végre egy üres hétvége! se ügyelet, se szűrés, csak nyugalom, család, akváriumtakarítás, Nő-nap, Zoltán-nap :) Azért csak nem telik el úgy két nap, hogy ne nézzen a betegeire rá az ember. Ugye egy ügyeletes orvos a 70 betegre,na meg a konziliumok. Emberileg lehetetlen hétközbei ellátást nyújtani, pedig egy károsodott vesének elég lehet 48 óra ahhoz hogy teljesen tönkremenjen. Holnap meg szavazunk. Csak a milliárdokat sajnálom, amit erre megint elköltünk az állami büdzséből. Persze a mi adónkból. Drága közvélemény-kutatás. Közben meg leshetjük, hol fog megállni az euro árfolyam! Nőnap alkalmából külön üdvözlet minden nőnek!

be patient!

2008.03.04.
Hogy mi fog eldőlni? kis környezetemben (munkahely, nem kis kórház) az, hogy marad-e kórház, vagy megszünik. Jelenleg napi küzdelmet folytatunk a gyógyszerek beszerzéséért, engedély szükséges a vénás antibiotikumok adásához, a kollegák fele vagy elment vagy elküldték, emellett az ápolásban is hatalmas nehézségek vannak (2 nővér 35 betegre nappal!) szóval pár hónapon belül nálunk az dől el, hohy mi marad a kórházból! Népszavazás! Már ha meghallom, feláll a szőr a hátamon! Ezért fizetünk annyi adót, hogy erre költsék? Változtat valamin? Persze, ront mint az előző. Nekem úgy tünik, ismét csak egy nagy közvéleménykutatás, ki mennyire kedveli a nagy pártokat! Reformok kellenek, ez nem kérdés. Hogy így kell-e csinálni, arra nincs egyértelmű válasz. A baj ismét az, hogy a hirdetések nem azt sugallják, hogy te mit gondolsz a vizitdíjról, hanem hogy melyik pártot támogatod. Magam sem tudom, mit tegyek. Kár hogy nincs olyan menüpont, hogy szavaz, de nem választ. És ha már konkrétan az én véleményem felől érdeklődtél, vizitdíj, vagy vmi ehhez hasonló, szükséges. Túl sok volt az orvos-beteg kapcsolat nálunk, a bevezetését követően lényegesen kevesebb negatív lelet született. Kell a tudatosság mindenkiben, hogy az egészségügyi ellátás nem ingyenes, sőt az államnak, így minden adófizetőnek sok pénzbe kerül! Így én a vizitdíj mellett fogok szavazni, bár jobboldalinak tartom magam (nem fideszesnek, hanem végzettségemből, "társadalmai pozíciómból" adódóan jobboldalinak). Az oktatási reform szintén szükséges, de arra lényegesen kevesebb rálátásom van. Számomra elgondolkodtató, hogy én még "ingyen" tanultam, de a már 10 évvel fiatalabbak ne?

hard days

2008.02.28.
Hát igen, amitől féltem, bejött. Mindenki menekül, mindenki keres, a betegek száma még több, a várakozás még hosszabb, egyszerre már lassan három helyen kellene lennem. Ez a legfárasztóbb az egészben. Már induláskor tudod, hogy nem éehet a napi programot befjezni, valami el fog maradni, valamire nem jut idő. Aztán ehhez jönnek a váratlan meglepetések (sürgős konzilium, bejelentkezés nélküli beteg, intenzíves kérés) és borul minden. És tudod, hogy a holnap sem lesz jobb... Sok minden el fog dőlni az elkövetkező hetekben.

In the egg

2008.02.26.
Minden kezdet nehéz, első bejegyzésként valami nagyot, ütőset kellene írni, de már késő van, fáradt is vagyok kiadósan. Jó hosszú nap volt. Ismét szembesültem azzal a ténnyel, hogy a kórház napjai meg vannak számlálva. Persze nem biztos, hogy becsukják, de az már egyértlemű, hogy ebben a formában sokáig már nem működhet. 8 fős gárdából már csak hárman vagyunk, bele sem merek gondolni, mi lesz, ha valaki megbetegszik. A nyári szabadságolásról nem is beszélve. Csak el kellene kezdeni nekem is valami északi nyelvet tanulni. Persze nehezen mozdul az ember. Gyerekek oviban, bölcsiben. Na, meglátjuk, mit hoz a holnap. Előjegyzés bőven van, remélem gyógyszer is lesz.