A tüdő betegségei - 6. rész
"A tüdőgyulladás név alatt tulajdonképpen kétféle betegséget szoktak összefoglalni. Az egyik rendszerint a legfinomabb légcsövecskék hurutjához csatlakozik, a gyulladás átterjed ezekről a tüdő szövetére is. Ilyen módon gyulladásos gócok keletkeznek, amelyek növekednek, sőt több ilyen góc össze is folyhat. Különösen gyermekeknél és öregeknél fordul elő, hogy a bronchiális hurutból tüdőgyulladás lesz, gyakori ez az eset influenza után is és az influenzánál bekövetkezett haláleseteknek legtöbbnyire éppen az ilyen tüdőgyulladás az oka.
A betegség lassan keletkezik, apránkint megy át a bronchiális hurut tüdőgyulladásba, az eleinte csekély láz mindjobban emelkedik és hosszabb-rövidebb ideig állandó marad, vagy kisebb-nagyobb emelkedések és csökkenések váltakoznak. A köpet többnyire nyálkás, kevés gennyel keverve. A betegség lefolyása egyáltalában nem tipikus, többnyire hosszú ideig tart, a tünetek lassankint enyhülnek és beáll a gyógyulás, bár nem ritkán különböző utóbetegségek csatlakoznak hozzá, amelyek közül a legveszedelmesebb a tuberkulózis. Valószínű, hogy ilyen esetekben már előbb is volt egy tuberkulózis góc, amely nem okozott hevesebb tüneteket, a gyulladás következtében azonban hirtelen elterjedt a tüdőben.
Kezelése a változatos tünetek szerint igen különböző és csak az orvos állapithatja meg az adott esetekben. De fel kell ismét hivni a figyelmet arra, milyen fontos a bronchiális hurutok gondos kezelése, különösen gyermekeknél és öreg embereknél, valamint az influenzának néhány napi ágybanfekvéssel való alapos gyógyítása, nehogy a bronchiális huruthoz ilyen tüdőgyulladás csatlakozzék.
Egészen másképen folyik le a tulajdonképeni tüdőgyulladás, ami fertőző betegség, mert baktériumok idézik elő, azonban nem ragályos, egyik emberről nem terjed át a másikra. A tüdőgyulladást előidéző baktériumok ugyanis legtöbbnyire megtalálhatók az egészséges emberek szájában vagy torkában is, de bajt csak akkor okoznak, ha egy alkalmi ok lehetővé teszi elszaporodásukat a tüdőben. Ilyen kiváltó ok leggyakrabban a meghűlés, ami különösen elkényeztetett, kellőképen meg nem edzett embereknél vezethet tüdőgyulladásra. De felléphet tüdőgyulladás vizbeesés után is, amikor valószínűleg a tüdőbe jutott viz káros hatása is szerepel a meghűlés mellett. Lehet azonban kiváltó ok mérges gőzök, ammóniák, kéngőzök belélegzése és gyakran csatlakozik a cukorbetegség későbbi stádiumához is. Nem ritka komplikációja a tífusznak is, amelyhez rendszerint a harmadik hét végén szokott csatlakozni.
A tüdőgyulladás hirtelen kezdődik, erős rázóhideggel, nehéz légzéssel, szúró fájdalmakkal a mellkasban. Eleinte száraz és kinzó köhögés áll be, a köpet nagyon kevés vöröses vagy rozsdaszinü nyálka. A hőmérséklet 40° C.-ra is fölemelkedik. Minél nagyobb területet foglal el a gyulladás a tüdő szövetéből, annál súlyosabbak a tünetek és annál veszélyesebb a baj.
A betegség tartama rendszerint 8-10 nap, ez alatt az idő alatt állandóan tart a magas láz, étvágytalanság áll be, a tünetek folyton rosszabbodnak, mig végre, többnyire a kilencedik-tizedik napon beáll a krizis, amely a betegség tüneteit szinte varázsütésre megszünteti. Régebben azt hitték, hogy a krizis mindig a betegség kezdetétől számitott hetedik, kilencedik, vagy tizenegyedik napon, szóval páratlan napon áll be, ma azonban tudjuk, hogy a krizis napját nem lehet előre kiszámítani. A krizis alatt a hőmérséklet néhány óra lefolyása alatt a normálisra tér vissza, erős izzadás áll be és a betegek szinte teljesen egészségesnek érzik magukat. A tüdőbeli elváltozások teljes megszűnése azonban még egy-két hétig is eltart.
A tüdőgyulladáshoz azonban, sajnos, gyakran csatlakoznak komplikációk is; különösen, ha a sziv már nem elég erős, válik a betegség életveszedelmessé. A szívizomra nagyon ártalmas a szeszes italok állandó használata, úgyhogy az iszákosokra a tüdőgyulladás sokkal gyakrabban válik végzetessé, mint olyanoknál, akik szivüket szeszes italokkal nem rontották.
Tüdőgyulladáshoz gyakran társul mellhártyagyulladás is. Ennek legkönnyebb formája a száraz mellhártyagyulladás, ami heves fájdalmakkal jár, amint lélegzés közben a gyulladt mellhártyák egymáshoz dörzsölődnek. Rendszerint gyorsan gyógyul. Súlyosabb már az a forma, amikor a mellhártyából savó válik ki a mellüregbe, a mellkas fala és a tüdő közé. Ennek a mennyisége egy-két liternyi is lehet. Ez a folyadék (izzadmány) nyomja a tüdőt és akadályozza a szivet munkájában és ilyenformán súlyosbítja a tüdőgyulladás tüneteit. Ha az izzadmány kisebb, felszívódhat, nagyobb mennyiségű, valamint genyedésbe átment izzadmánynál műtéti uton szokták a mellüregből eltávolítani.
A tüdőgyulladás kezelése tulajdonképen a test ellenállóképességének fokozásából áll. Mint említettük, legnagyobb veszély a sziv részéről fenyeget, ezért a szivet kell mindenképen kimélni; a beteget nem szabad szállítani, a beteg ne üljön fel, minél kevesebbet mozogjon, ezért nem szabad a beteget füröszteni sem, legfeljebb lemosni, vagy hidegvizes pakolásokkal csökkenteni a test melegét. Heves fájdalmaknál a beteg oldalra hidegvizes vagy jeges borogatásokat szoktak alkalmazni. Mint általában magas lázzal járó betegségeknél, a táplálkozást nem kell erőltetni, annál inkább gondoskodni folyadék beviteléről. A krizis bekövetkezte után még hosszabb ideig nem szabad elhagyni az ágyat, mindaddig, mig a gyulladt gócok teljesen fel nem szívódtak. A visszaeséstől legjobban a test óvatos edzése véd meg."
(Az egészség enciklopédiája – dr. Józsa Jenő v. kórházi főorvos)
Keresse fel a témával foglalkozó oldalainkat: