A gyermekkorban észlelhető leggyakoribb kóros tünetek
"A szülőnek mindig az legyen a törekvése, hogy megismerje az egészséges gyermeket, ennek viselkedését, életmegnyilvánulásait: tekintetét, bőrszínét, nyálkahártyáinak színét, testhőmérsékét, légzési módját, testtartását - mozgásait, hangját, sírását, kedélynyilvánulásait, étvágyát, bélmüködését, általában vegetatív működéseit, szellemi fejlődését és ha mindezeket eléggé ismeri, akkor semmi sem fogja figyelmét elkerülni, ami változást jelent az emlitett jelenségek egyikében vagy másikában és ami ilyenformán betegségnek képezheti jelét. Tévesnek kell kijelentenem laikusoknak azon törekvését, hogy a különböző betegségeket megismerjék. Ehhez hosszú évek fáradságos tanulmánya és ezenfelül tapasztalás kell, ezen célra nevelődnek az orvosok. A szülőknek az a feladata, hogy észlelje jól a gyermekét, vegyen észre rajta minden változást, jelentse hiven ezen változásokat orvosának és a többi legyen ennek a feladata. Ne böngésszen a szülő tünetek alapján lexikont, vagy kezeügyébe tévedt orvosi könyvet, ezek csak megzavarhatják, megfélemlíthetik. Ne kérdezzék a szülők orvosuktól, hogy milyen a torok-diphtheriánál, ezt helyesen felismerni sohasem fogják, ellenben szokják meg és tanulják meg a normális torokképnek a látását, ezzel gyermeküket hozzászoktatják a torokvizsgálatnak ok nélkül rettegett kis kellemetlenségeihez és ők maguk idővel fel fognak ismerni minden legcsekélyebb elváltozást
Gyakori jelenség gyermeknél a hányás; állapítsuk meg, hogy étkezéssel kapcsolatban vagy ilyentől függetlenül támadt-e, járt-e émelygéssel vagy sem. Nem váltotta-e ki gyógyszer vagy idegen dolognak nyelése, valamitől való megundorodás; figyeljük meg a hányadékot, esetleg őrizzük meg kiszáradás nélkül, hogy szükség esetén az orvosnak megmutathassuk. Jegyezzük még, nem ismétlődött-e a hányás, jár-e egyéb tünetekkel, mint fej- vagy gyomor- vagy hasfájás, kiséri-e láz vagy nem. Mindezekről tudjunk beszámolni a gyermekhez hivott orvosnak; addig pedig, amig az orvos megérkezik, pihentessük a gyermeket, fektessük is le, ha bágyadt vagy lázas, ne adjunk neki enni, adjunk csak kortyonként italt; a hasra, illetve a gyomortájra hideg vagy meleg borogatást rakhatunk aszerint, amint a beteg egyiket vagy másikat jobban szíveli, láz esetében inkább hidegvizes borogatásokat rakjunk.
Nyálazás, a szájnyálkahártyának hurutos vagy lobos állapotára utal, ilyen kiséri gyakran a fogzást. Ha bűzös lehelet is észlelhető, akkor fekélyződő szájlobra következtethetünk. A száj tisztántartását elhanyagolni nem szabad, kérjünk orvosi beavatkozást és ne mulasszuk el a fogkefének gondos dezinficiálását minden használat után (kai. hypermanganoldattal, vagy 3% hydrogen hyperoxiddal).
Hasmenés, ugy mint a csecsemőnél, lehet mérgezéses eredetű (túlterhelés, szervetlen vagy szerves anyaggal való mérgezés) vagy fertőzéses, amikor a bélhuzam valamelyik részében lobosodás támad és végül lehet egyszerűen ideges jelenség is. Mindenesetre tudjunk számot adni orvosunknak arról, hogy a gyermek milyen körülmények között kapta a hasmenést, mit evett visszamenőleg legalább 1—2 nappal előbb. Az ürüléket a lehetőségig őrizzük meg, hogy azt megmutathassuk, hőmérőzzük meg a gyermeket és étkezésében szorítsuk zsírtalan, hústalan, tejszegény folyadékra addig is, mig az orvos egyebet is nem engedélyez. Hasmenéssel esetleg kapcsolatos bél-, illetve hasfájások csillapítása céljából meleg borogatást tehetünk a hasra, vagy 1—2 deciliter 37° C hőmérsékü kamillateával vagy keményitőoldattal beöntést csinálhatunk; az ilyen beavatkozás gyors enyhülést hozhat, kárt nem csinálhat; belső szerekkel, mig az orvos azt el nem rendeli, ne próbálkozzunk, szeszesitalt se adjunk.
Gyakori panasz okát képezi a renyhe bélműködés, vagyis székrekedés, vagy az ürülésnek elmaradása egy-több napon keresztül. Ezen rendetlenségeknek külömböző oka lehet, eszerint a rendezés módja sem egyforma. Legtöbbször mégis a táplálkozás minőségében és a nem rendszeres életmódban van a hiba. Ilyen esetekben a diétát kell rendezni, súlyt helyezvén sok gyümölcsre és főzelékre és mindennapos ürülést kell elérni tudni, ha másként nem, ugy kis beöntéssel, vagy glicerinkuppal. Ott, ahol a hasfal gyenge, tornát és másságét kell rendszeresíteni.
Váladék a szemrésben, sárgás vagy szürkés, a szemhéjszéleket összetapaszthatja a szemhéjak duzzanatával vagy enélkül, a szem kötőhártyájának hurutját vagy lobosodását jelenti; ne késlekedjünk orvosnak megmutatni, addig is langyos kamillateával szorgalmasan mosható a szem, a gyermeket fektessük a fájós szem oldalára, nehogy ennek váladéka az ép szembe jusson. A kendőt, mellyel a beteg szemet borogatjuk vagy fedjük, ne jusson az ép szemhez.
Nátha, különösen a városi gyermekeknél, igen gyakori, némelyiknél állandó. Figyeljük a váladék minőségét és szagát. Vörhenyes, véresen festenyzett zavaros savós váladék orrdiphtheriától lehet, ennek lefolyása lappangó, hosszas lehet kellemetlenebb jelenségek nélkül. Pörkökké beszáradó váladék orrpiszkáláshoz vezet, az orrnyálkahártya gyakran fekélyes, a lehelet bűzössé válhat, megtűrni nem szabad. Orrvérzés leggyakrabban az előbb emlitett előzményekre vezethető vissza; legjobb módja a csillapításnak az, hogy frissen mosott kézzel steril vattából mintegy kisujjvastagságu 3—4 cm. hosszú tampont sodrunk és ezt az orrnyilasba helyezve hátra a nyakszirt irányába egész hosszában betoljuk és az orrjáratban hagyjuk.
Náthás gyermeket sohase tanítsuk arra, hogy az orrát erősen fújja. Fújhatja ugy, hogy az egyik orrnyilasát szabadon hagyja és száját is nyitja. Orrát ne törölje ugy, hogy mindkét orrnyilását befogva hajtsa a levegőt fülébe, hanem törölje előbb egyik orrnyilasát, azután a másikat; ilyen módon kerülhető el a garatváladéknak művi beszoritása az u. n. Eustach kürtbe (vezeték a garatból a fülbe), ami középfüllob keltéséhez vezethet.
Fülfájás rendszerint náthához társul, bármily természetű legyen is a nátha. Fülfájás nem jelent ugyan föltétlenül középfül-megbetegedést, de hogy nem az-e, azt orvos tudja megállapítani. Tűrhetetlen fülfájás ellen, addig, míg az orvos nem rendelkezik, jó a nedves vagy száraz meleg (só vagy korpa) kötés.
Köhögés, nagyon változatos jelenség; már elnevezés szerint is sokféle: köhintés, köhécselés, izgatott köhögés, száraz köhögés, nedves, laza köhögés, ugató-köhögés, görcsös köhögés, érces köhögés, rekedt köhögés, fájdalmas köhögés. Egyénenként azután gyérebb vagy gyakoribb, hangosabb vagy halkabb, többé vagy kevésbé bántó, illetve a közérzetet zavaró jelenség. Az elmondottak alapján jellemezzük orvosunknak a tapasztalt köhögést, őneki becses támpontot nyújthat a diagnózis megejtéséhez. Itt csak a rekedt, ugatásszerű köhögésre akarok részletesebben kitérni; az ilyen köhögés, ha legfeljebb csekély nátha kíséretében, de különben teljes jóllét közepette, hirtelen, álomból felriadva támad, akkor bármilyen ijesztő, mégsem veszedelmes álkruptól támad, megerősíti ezt az, ha a gyermek ilyen köhögés mellett hangot tud adni, akár sírással, akár beszéd utján. Igazi difterias krup mellett szól, ha a rekedtség és ugató-köhögés nem támadt egészen hirtelen módon, hanem állandóan fokozódik és emellett a sirási és beszédhang is rekedt. Ilyenkor ne késlekedjünk, kérjünk azonnal orvosi segélyt. Ma, amikor a difteriának biztos gyógyszere a kezünkben van, ez még fontosabb, mert ezen gyógyszer csak akkor biztos hatású, ha elég korán kerül alkalmazásba.
A váladékot, melyet a gyermek ugyan felköhög, nem szokta egyszersmind kiköpni, erre felszólításra sem képes, csak a köhögésnek egy bizonyos féleségénél, a szamárköhögésnél szokta ezt megtenni, persze kivételek vannak, ezért csak orvos tegyen kórismét, másrészt azon sohase akadjunk fenn aggodalmaskadással, hogy a gyermek a felköhögött váladékot lenyeli.
Gyakran hallottam fiatal gyermek szüleitől is telve rémülettel, hogy gyermekük vért köpött, ilyenkor mindig tüdővérzésre gondolnak. Legritkább esetben észlelhető 12 éven aluli tüdővérzés, rendszerint az orrból a garatba jutott vért köhögi ki vagy hányja ki a gyermek, ha a vért lenyelte. Nem szabad tehát megrémülni, hanem nyugtassuk inkább meg a vérző gyermeket, nézzünk nyugodtan annak utána, hogy nem vérzik-e az orrából és értesítsük orvosunkat.
Hasfájdalmak a csecsemőkortól kezdve igen gyakoriak. Az enni nem akaró, fokozott idegingerlékenységet mutató gyermekeknél megszokott jelenség; a fájdalmat a köldök helyén jelzik, rövidtartalmuak, az étkezések alatt vagy után jelentkeznek, néha azoktól függetlenül.
Görcsös hasfájdalmak, az előbbieknél jóval hevesebbek, jelentkeznek emésztési zavaroknál, bélmegbetegedéseknél vagy bélférgek esetében. Gondos anya figyelemmel kiséri gyermekének ürülékét és ha ezt teszi, akkor esetleges bélférgek figyelmét elkerülni nem fogja. Pillanatnyilag, mig orvos segitségét nem kapjuk, bél-, illetve hasfájdalmak ellen meleg borogatásokat tehetünk és bélbeöntést is adhatunk 100 gr. langyos kamillateával.
Ha a hasfájások igen hevesek, hányással is járnak, vagy megtörténnék, hogy a betegtől sem szelek, sem bélsár nem akar távozni, vagy csak vörhenyes bélsár ürül, akkor ne késlekedjünk az orvos értesítésével; ilyen esetekben nem meleg, hanem inkább hideg borogatásokat alkalmazunk. Rendszerint láz is kiséri a fenti tüneteket. Ugyanígy tegyünk akkor, ha a hasfájások főleg a has jobbfelére szorítkoznak, hányással vagy hányási ingerrel járnak és a gyermeknek hőemelkedése is van.
Gyermekek által a hasban jelzett fájdalmak nem utalnak minden esetben a hasban székelő betegségre, sokszor mellkasi szervi betegségek kíséretében vannak hasfájdahnak. Orvos hivatott a tény mibenlétének megállapítására.
A köztudatban élő dolog, hogy izzadás gyengeségnek vagy betegségnek a jele és ezért a szülők aggodalommal szokták látni gyermeküknél a szokványos izzadást. Alkatilag egyik gyermek könnyebben, másik nehezebben izzad, már ezért is az izzadás foka nem jelzi egyúttal a gyengeségnek vagy betegségnek a fokát, mely az izzadást maga után vonja. Csecsemőkorban az izzadás legtöbbször angolkóros jelenség. A táplálásnak minősége, a fogyasztott folyadékmennyiség is befolyásolja az izzadást. A fiatal gyermekkorban gyakori jelenség az éjszaka első felére eső izzadás, ezt különösen olyan gyermekeknél észleljük, kiknek orrlégzése akadályozott és akik ennek következtében vérszegények. Betegség folyamán legyengült gyermekek egy ideig bőven izzadnak és izzadnak valamely idült bántalom folytán leromlott gyermekek. A tenyereknek, hónaljaknak, talpaknak izzadása, a verejtéknek némely esetben kellemetlen szaga, alkati jelenségek."
(Az egészség enciklopédiája – Dr. Preisich Kornél egy. m. tanár)
Néhány kapcsolódó cikk a WEBBetegen:
A hányás - Miért hányhat gyermekünk?