Évszázados tanácsok

A máj betegségei

"A csont gyulladásos betegségeit szintén baktériumok okozzák, rend­szerint az úgynevezett genyokozó baktériumok, amelyek a véráram utján a szervezet bármely részébe és igy a csontokba és a csontvelőbe is bejuthat­nak. A csont gyulladásai beállhatnak tehát a legkülönbözőbb fertőző beteg­ségek kapcsán, vagy sokszor egész jelentéktelen pattanás lehet az ok. Leg­gyakrabban a combcsont, az alszárcsont és a felkar csontja betegednek meg. A betegség rázó hideggel kezdődik, magas lázzal jár és a testi erők gyors csökkenésével. Ezeknek a súlyos tüneteknek az oka gyakran egyetlen kis genyes fészekben található, amely valamely hosszú csonton ül. A csont a gyulladás helyén mindig nagyon fájdalmas, fölötte a bőr megvörösödik és később tályog keletkezhet alatta. Mihelyt az orvos a tályogot felnyitotta és a genynek utja van kifelé, a fájdalmak rögtön csökkennek. Éppen azért a kezelésnek legfőbb célja, hogy utat nyisson a genyesedésnek, kisebb-nagyobb sebészi beavatkozással. Ha a műtét korán történik, akkor a gyó­gyulás rendszerint néhány hét alatt simán bekövetkezik. Gyakran azonban a gyulladás következtében a csont egy darabkája elhal és akkor a gyógyulás nem történhetik előbb, mig az elhalt csontrészt az orvos el nem távolította.

A tünetek persze nem mindig ilyen hevesek, vannak esetek, amelyek inkább krónikusan folynak le.

   „A bőrünkön előjövő leggyakoribb kellemetlenség - mert betegségnek a legritkább esetben minősíthető - a közönséges akne. így nevezik azokat a gyakran fellépő kerekdeden kiemelkedő, érzékeny pirosas foltocskákat, melyeknek közepén csakhamar gombostűfejnyi vagy nagyobb genypont jelenik meg. Mindig a bőrbeli faggyumirigyek gyulladásából keletkeznek, legtöbbször ugy, hogy a faggyumirigy kivezető csöve faggyudugasszal - ez a „mitesszer" - eltömődik. Az akne, ha nagy számban s makacsul lép fel, igen kellemetlenné, sőt veszélyessé is válhat. Legalkalmasabb védekezés az arc gondos tisztántartása, a szappanos mosakodás, a faggyucsapok tisz­tán, gondosan való kinyomkodása. Erre szolgáló műszer is van, a mitesszer­nyomó. Makacs esetek kezelése orvosra szorul, aki különböző bőrpuhító, hámlasztó, fertőtlenítő kenőcsökön s szappanokon kívül arcgőzfürdőt, kvarc-fénykezelést stb. alkalmaz.

   Gyakori bőrbaj az ekcéma, ami szintén gyulladás s ami erre bármi okból hajlamos, tulérzékenybőrü egyénnél csekély külső okra is jelentkezik. Ugy kezdődik, hogy addig ép bőr kisebb-nagyabb területen lobosan kipirosodik, e pirral egyszerre vagy hamarosan ennek mutatkozása után viztiszta savóval teli hólyagocskák keletkeznek. E hólyagok fedele csakhamar leválik, savós tartalmuk kiömlik s rászárad a lobos bőrre s megvan a sárgás-barnás pörk, a var. Az ekcémás bőr igen erősen viszket s a vakarás mind nagyobb terü­letre terjeszti szét a bajt. Az ekcéma - szerencsére ritkán - ráterjedhet a köztakaró nagyobb részére is, ami már életveszedelmes betegség önmagá­ban is s esetleg szövődményei (vesegyulladás, tüdőlob) miatt is.

   "A bőr sérülései közül leggyakoribb a megégés és a megfagyás. Melegre a bőr nagyon érzékeny, érzékenyebb mint hidegre. A bőr égésénél három fokot szoktak általában megkülönböztetni. Az első fokon a bőr megvörö­södik, megduzzad és nagyon fájdalmas. Második fokon a gyulladás mellett hólyagok is keletkeznek, míg harmadfokú égésnél a bőr mélyebb rétegei is elpusztulnak. A harmadfokú égés nagyon lassan gyógyul és pedig mindig hegesedéssel.

   "Növényi élősködők is okoznak bőrbetegségeket. így például a nagyon elterjedt májfoltokat is bizonyos fonalgombák okozzák. Ezek a májfoltok nem viszkető, kisebb-nagyobb könnyen lekaparható foltok, különösen a mellkason és a háton. Tüneteket alig okoz, ugy hogy legtöbben nem is törődnek vele. Eltávolítására a májfoltos bőrt kétszer naponta szappannal kell lemosni és tízszázalékos szalicil-spiritusszal bedörzsölni.

   "A bőrbetegségek keletkezéséről még nem is olyan nagyon régen az volt az álláspont a tudományban is, amint a laikusok között sok helyütt még ma is az a nézet van elterjedve, hogy azok - kivétel nélkül - tulajdon­képen belső megbetegedések következményei olyanformán, hogy a test­ben keletkezett rossz nedvek utat keresnek maguknak a bőrön át és igy okozzák a bőrbetegségeket. Erre a hiedelemre vezethető vissza az az elter­jedt babona is, hogy a bőrbetegségeket gyógyitani nem szabad, mert ezáltal a rossz nedvek visszaszorulnak a testbe és csak nagyobb bajokat okoznak.

   "...Elsősorban is szóba jön, hogy tulajdonképpen mikor is történjék az orvosi vizsgálat, melynek alapján a kívánt bizonyítvány kiállittassék és a házasság engedélyezhető legyen, vagy megtagadható volna. A körülmények t. i. ugy hozzák magukkal, hogy az ily bizonyítványoknak csak feltételes érté­kük és érvényük van. Igy pl. a szifilisz tekintetében a bizonyítvány már a kiállítás pillanatában is érvénytelen lehet, dacára a leggondosabb és alapo­sabb orvosi vizsgálatnak, ha az illető csak egész rövid idővel a vizsgálat előtt fertőzte magát, mert mint tudjuk, e betegségnél a fertőzéstől számított 3-8 hét szükséges, hogy az első tünet megjelenjen, tehát a vizsgáló a beteg­séget nem veheti észre. De érvénytelenné lehet azáltal is, hogy az illető a bizonyítvánnyal a  zsebében  fertőzi magát. 

   "Igen nehéz feladat előtt áll az orvos akkor, mikor arról van szó, hogy mikor mondhatja szifiliszes betegről, hogy meggyógyult, mert erre talán csak egyetlen biztos alapunk van, ha az illető ismét fertőzhető, ez pedig gyakorlati szempontból, ugyebár, nem használható. Így tehát a tapaszta­latra támaszkodva számbavesszük az illető betegségének lefolyását, kezel­tetését és a megejtett vérvizsgálatot és ezeknek gondos mérlegelése után mondhatjuk csak azt, hogy az illető a valószinüség határain belül gyógyult. Épp igy vagyunk, ha arra kell felelnünk, hogy az illető fertőzőképes-e még. Az elmondottakból kitűnik, hogy a gyógyulás vagy fertőzőképesség meg­állapításánál legnagyobb súlyt arra kell fektetnünk, hogy folyt le az illető betegsége és milyen volt a kezeltetése, mikor kezdődött az el, mily szereket használt, mennyi ideig volt kezelve, milyen időközökben végzett kezelé­seket. Éppen ezért oly betegeknél, kiknél a kezelést magunk végeztük, kiknél tehát mind e kérdésekre pontos feleletet tudunk adni, feladatunk nagyban meg van könnyítve, mig idegen betegnél csak a beteg bemondására támasz­kodhatunk, ehhez pedig a beteg őszinte jóakarata is szükséges.

   "Az elmondottakból kitűnik, hogy a szifilisz leküzdésére leghathatósabb fegyverünk a betegség gyógyítása. Az államnak és a társadalomnak töre­kednie kell, hogy minden szifiliszes beteg gyógyíttassa magát, de töre­kednie kell arra is, hogy meg legyen a betegnek adva a gyógyittatási lehető­ség és hogy jól gyógyittassék. Minden olyan körülményt tehát, mely a beteg gyógyítását, annak gyógyítási lehetőségét előmozdítja, pártolni kell, fel kell karolni és üldözni a legnagyobb szigorral minden olyan körülményt, mely a beteg gyógyítását károsan befolyásolja.

   "Ha azt akarjuk, hogy a prostituált ne terjessze a szifiliszt, ugy nem szabad azzal sem megelégednünk, hogy betegségét föl­fedjük, hanem tudván azt, hogy a szifilisz a tünetmentes időben is fertőző, minden igyekezetünkkel arra kell törekednünk, hogy az ily tünetmentes prostituáltat is a lehetőségig ártalmatlanná tegyük. Erre pedig csak egy mód van: ha az ily nőszemélyeknél nem elégszünk meg azzal, hogy akkor gyógy­kezeljük, ha tünete van, hanem betegsége tünetmentes idejében is mint bejáró beteget tovább kellene kezelni, ugy mint azt minden szifiliszes bete­günkkel tesszük.