Rögtönzött főpróba

A főpróba nem is lehetett volna akutabb. Idő sem volt annak mérlegelésére, jó-e ez így vagy sem. A szükség szülte helyzet egyben magával hozta a megoldást és a fel nem tett kérdésekre szolgáló válaszokat.

Magyarul.

Mivel Bobó tegnapra sem lett jobban, és a férjem sem tudott maradni vele otthon, nem volt más választás, mint élesíteni a Dadust, hogy töltse együtt a napot Bobóval. Jól sikerült, abból a szempontból, hogy Bobó hamar elfogadta és jól érezte magát a nénivel. Nem történt semmi gond, azt leszámítva, hogy nem evett semmit egész nap, csak kakaót ivott egy kis kakaóval.

Gondoltuk, jó lesz ez így, a néni is megszokja a nagyfiunkat, és szép lassan Zsifivel is összebarátkoztatjuk.

Ebből nem lett semmi. Ma reggel ugyanis kisasszonykánk is lázasan ébredt, így a néni kettőjükkel volt egész nap. Reggel héttől délután ötig. Ez aztán a mély víz.

Szóval, a szoktatás gyorsan zajlott, mindhármuk részéről. Talán jobb is így, mert nem volt idő azon agyalni, hogy hogyan is legyen. Így lett, jobb és más lehetőség híján.

Bobó bölcsis csoportja továbbra is otthon van, alig kószál pár gyermek a csoportszobában. Magas láz, ronda köhögés és orrfolyás. Bobó ma kezdett jobban lenni, egy rémes éjszaka után.

Ami azt illeti, napok óta nem alszunk. Minden éjjel legalább két-három órát töltök ébren, mostanában főleg Bobó miatt. Arra tippelünk, hogy félős korszakát éli. A betegség miatt pedig nagyon be van dugulva az orra, szinte állandó jelleggel. Nem csoda, hogy sírdogál. Ma éjjel lefeküdtem mellé a földre aludni, és miután egy óra múlva végre elaludt, csendben kilopóztam a szobából. Előtte megpróbáltunk a férjemmel magunk közé befektetni, de ez neki nem tetszett és visszakéredzkedett a kiságyába. Miután nagy nehezen elaludt, két óra múlva ébredt, ekkor már szerencsére visszaaludt trükkök nélkül is, csak a villanyt kellett égve hagyni a folyosón.

Nagyon várjuk a teljes gyógyulást. Ma már láztalan volt, remélem, az orrdugulás, orrfolyás és köhögés is alábbhagy végre. S abban is bízom, hogy Zsifi nyavalyája, ami ugyanaz mint a Bobóé, nem tör ki olyan erővel, mint nagyfiunknál. A kisasszony semmilyen gyógyszert nem hajlandó lenyelni, az antibiotikumot is úgy nyomtuk be reggel a szájába. Nála meg sem próbáljuk antibiotikum nélkül átvészelni a betegséget, mert tapasztalataink szerint úgysem sikerül. Most kövezzenek meg a gyermekgyógyászok és a modern kor infektológusai is, akik a polirezisztenciától tartva óvnak a túlzott antibiotikum használattól. Ez van.

Szóval, két beteg gyermek egész nap a Dadusra bízva. Ő új szereplő ezeken az oldalakon, nevezzük innentől Dadusnak. Ha szerencsénk van, életünk hosszú szakaszának résztvevője lesz, minél ritkább találkozásokkal.

Egyelőre marad a remény és a terápiás próbálkozások, amelyektől az apróságok gyors javulását várjuk. Nagyon jó lenne, ha hétvégén végre mindketten rendbe jönnének s jövő héten végre mehetne a megszokott menet. Erre szerencsére minden esély megvan, mert estére már egyikőjüknek sem volt hőemelkedése.