Gáz van

Új munkahelyemen félve olvastam a belső levelezőrendszeren a körlevelet, miszerint ha életbe lépnek a szankciók, a fűtés lesz, amit először megszüntetnek. Öröm az ürömben, hogy szombaton mégsem kell dolgozni. Lehet, hogy szívesebben mennénk?

Mit nem adnék, ha már új hajlékunkban lennénk, ahol a kandalló mint alternatív hőforrás szóba jöhet. Egyébként mai hír, hogy a bontási határozatot visszavonták, sőt, egy füst alatt talán még a használatbavételi engedély is elindul. Ja, csak aztán nehogy bombát kapjunk keletről és ne legyen hova beköltözni.

Nem vagyok valami nagy politológus, a nagyhatalmak torzsalkodásaiba pedig az átlagember úgysem lát bele, csak ilyen gázos (mily stílusos szóhasználat) helyzetekben az embernek automatikusan születnek a fejében a vésztervek, és nem lát mást maga előtt, csak a gyermekei jövőjét. Emellett bízik, hogy azok az emberek, akik kezében embermilliók sorsa van, képesek annyira felelősen gondolkozni, hogy saját torzsalkodásuk miatt nem taszítják szakadékba a többieket, hacsak nem ez a cél.

De talán evezzünk derűsebb vizekre s hagyjuk a szenzációhajhász félelemkeltést a kereskedelmi televíziókra és a bulvársajtóra, ők olyan jók ebben. Mindenesetre holnap reggel beszerzek pár friss újságot (konkrétan napilapot, hiszen a kedvenc női magazinjaim ritkább kiadásuk miatt még a globális pénzügyi válságnál vannak elmaradva), majd várom a péntek reggel megjelenő kedvenc heti gazdaságpolitikai lapunkat (ez itt nem a reklám helye, de előfizetőként már csütörtökön megkaptuk - a dolog újra megfontolandó). A televízióban nem látok rendkívüli híradásokat, ez azt jelzi, hogy a baj egyelőre nem olyan nagy, mint ahogy azt kétgyermekes anyaként az ember gondolja.

Na, a derűsebb vizek.

Ma reggel a HR-eseket is megkérdeztem, mi a helyzet a GYTÁP-pal (gyermekápolási táppénz) kapcsolatban. A válasz teljesen megnyugtató: ha beteg a gyerek, akkor beteg, és én vagyok az anyukájuk, nekem van mellettük a helyem, ez csak természetes. Nyugodtan beszéljek erről nyíltan a főnökömmel. Én ugyan továbbra is tartom magam ahhoz, hogy ez nem az első munkahét témája, és ami jól hangzik, és biztosan nem is hangozhat másként, az esetleg nem lehet a teljes igazság.

Tévedtem. Rendkívüli hírek jönnek. A hír lövöldözéssel kapcsolatos (mily megkönnyebbülés…). Globális szempontból megnyugtatóbb, mintha további orosz-ukrán vitákról hallanánk.

De vissza a derűsebb vizekre.

Ha minden igaz (bár én építtetőnknek már lassan akkor sem hiszek, ha kérdez), pár hónap múlva költözhetünk. Amennyiben persze az úrnak van tőkéje befejezni a házakat, szerencsére már nem sok van hátra.

Rendkívüli hírek vége. Gázról nincs szó. Huhhh…

Derűsebb vizek.

Nagyon jó lenne már a nyarat ott kezdeni. Talán elkezdhetünk végre a falak színén gondolkozni? Kék és rózsaszín, zöld és sárga. Pasztellben, világos plafonnal, hadd nyíljon az a tér. Újra kezdődhet a gyűjtés így karácsony után. Persze februárban már emelt fizetést kapok (juhuhuhúú). (Most majdnem megengedtem magamnak a viccet, hogy talán gázszámlát sem kell fizetni, de élve a gyanúval, hogy a morbid humor prognosztikai értékű, jó magyar babonás szokás szerint inkább tartózkodom a viccesnek szánt, ám mégsem vicces megjegyzéstől. Nincs min nevetni.)

Maradjunk a gyűjtésnél. Új családi takarékossági programot kell indítanunk, amelynek kidolgozása minden jel szerint rám vár. Csak a koncepció lenne már meg… Jöjjön a varázsige, mely egyik kedvenc szabadidős olvasmányomból van: keress többet vagy költs kevesebbet. Jól hangzik.

De legalább már értem, miért nem bírta mostanában a kazánunk megszüntetni a hideget. Talán mert a fűtőérték már régebb óta nem az igazi? Én meg szegény kazánra gyanakodtam. De idővel minden kiderül.

Most viszont ideje nyugovóra térni, az óra reggel korán jelez, ráadásul a férjem ma is éjszakás, így reggel egyedül indítom el kicsinyeinket, akik már nyugodtan alszanak ágyacskáikban. Jó lesz egy kis alvás, majd alvás után friss ébredés.