Egy kis kór

13 óra.

Zsifi már harmadik napja lázas. Hétfő este óta 38,5 és 39oC közt ingadozik. Kedd reggel óta kap antibiotikumot, ennek (vagy a betegségnek?) köszönhetően ma reggelre a hasmenés is megjelent.

Bobó egyelőre jól van, vidáman közösségi életet él. Naponta többször megdícsér, hogy „Anya nagyon ügyes vagy”. Mikor miért. Leginkább a karácsonyi dekoráció tetszik neki. Nagyon szeretik, ahogy az égők fel vannak gyújtva és a gömbökön csillog a fény. Az igazi az lenne, ha minden nap új tepsi sütemény készülhetne, és annak az illata is megmaradna a lakásban. Na ez az (többek között) ami teljességgel lehetetlen. Zsifi nagyon nyafka reggeltől estig 8lekopogom, az éjszakák tűrhetőek), folyamatosan a nyomomban van, és nyafog. Az orra folyik kicsit, a torka piros, ás szerencsére nincs. A bölcsi kong, rengeteg a beteg gyermek. Csoda, hogy Bobó még nem kapta el, hiszen ő kétfelől kapja. Egyrészt a csoporttársaktól a bölcsiben, másrészt a kishúgától itthon. Erős nagyfiú.

Intenzív pelenkaleszoktatás indul nálunk. Ezért beszereztem neki pár alsónadrágot (Verdásat, szigorúan!), és melegítőalsót (ugyanis estére nem marad tiszta). Tudja ő használni a wc-t, és szólni is képes, ha pisilnie kell, csak ez nem mindig jön össze. Remélem, hamarosan megtanuljuk. Emellett itt az ideje kiszállni a rácsos ágyból. Ez viszont egy kis anyagi ráfordítást igényel: az emeletre új védőrács szükséges (mivel félünk, hogy éjjel elkóborol, és ami most fel van szerelve, az nem túl stabil – finoman fogalmazva), illetve egy leesésgátlóra is be kell ruháznunk. Igazából rég megtehettük volna, de valahogy elfelejtődött, meg nam akartuk a megszokott dolgok közül kimozdítani nagyfiunkat. Ám mostanában sokat fejlődött, már nem olyan kis zárkózott mimóza, mint régebben, így itt az ideje. Ennek is.

Na meg levelet írni a Mikulásnak. El is kezdtük, és épp ott tartottunk, hogy mit is hoozon, mikor „akarom nézni Bobot”, és már kapcsolta is be a tévét. Bob a mester az ügyeletes nagy kedvenc mostanság. Végre valami változatosság, a Thomas már kicsit uncsi volt.

Elindult az ajándékok, csokoládék beszerzése. Na nem csak nálunk – ezt a közeli hipermarket parkolójának hétköznap délelőtti tömöttsége is remekül mutatja. Nagyszerű dolog az ajándékvásárlás. Azt tervezem, hogy jövő héten (amennyiben a gyerekek egészségesek lesznek) mindent beszerzek, amit csak kell. Persze szigorúan csak a munka mellett, mert mint tegnap este megbeszéltük a férjemmel, racionalizálunk. Ki tudja, mit hoz a holnap…Vagyis: egy kis munka, egy kis költés. De ami a legfontosabb: a kettőnek arányban kell állnia.

 S ha már itt tartunk, úgy hallom, Angyibangyi álomba szenderült (ma már másodjára, ami egy egészséges Zsifitől teljesen szokatlan lenne).  Jó lesz egy kis munka is.