Lovacska, nyulacska, halacska

Két kisemberrel (és egy naggyal) az élet csodálatos, néha persze igen küzdelmes, de olyan még nem volt, hogy valahogyan ne lett volna.

Az első bölcsis alvás napja van. Még nem tudok semmit, csak annyit, hogy Zsifi elaludt. Hogy előtte volt-e sírás, és lesz-e ha megérkezek, nem tudom. De reggel a négy napos szünet ellenére is jókedvűen, örömmel maradt ott. Az ikrek megbetegedtek, így ma egyedül lesz a kisasszony. Kíváncsi vagyok, hogy érzi ma magát.

Tegnap teljesen kikészültek mindketten, látogatóban voltunk az apai nagyszülőknél: Nagypapánál, Nagymamánál. Bobó egész nap nem aludt, de még csak le sem nagyon ült. Órákon keresztül dacolt a hideggel kint a Lovasban. Kenyérrel etette a halacskákat, fűvel a lovacskákat, csonttal a kutyácskákat, répával a nyuszikákat. Sok-sok kát etetett. S bár most elmaradt a lovaglás, cserébe a nagyszülők megajándékozták őket egy-egy játék lovacskával: egy kicsivel és egy picivel, kinek-kinek egyet-egyet. Hazafelé az úton nagyfiunk szorongatta mindkettőt a kezében, s alig tíz kilóméterre jártunk Debrecentől, mikor nagy egyetértésben, csendesen szövegelős egyórányi utazás után oldalra csuklott a fejük, és álomba merültek. A fürdetés ennek megfelelően nagyon nyűgös volt, sok-sok sírással – nem esett nekik jól, hogy a kényelmes kisülésükből a hidegbe kivettük őket, majd a fűtetlen házba érkeztünk. Ez nem tartott sokáig, mire ágyba kerültek már jó meleget csináltunk. Hipp-hopp álomba merültek.

Ezután rajtunk volt a sor, nem sokkal később mi is restek lettünk. Egyébként az elmúlt napokban nem egyszer tizenkét órán át aludtak mindketten: este héttől reggel héti. El sem akartam hinni, még most is nehezen hiszem, pedig én is láttam, így volt. Mi pedig a férjemmel talponálló vacsorákat rendezünk: sült kolbász, mustár, lilahagyma és – ez a legjobb az egészben – forralt bor. Sok szegfűszeggel, fahéjjal, cukorral. Isteni. Mindez este nyolckor, ha így megy tovább, a Télapót már gurulva fogadjuk. De jöjjön, aminek jönnie kell. Guruljon a Télapó is! Kell egy kis kulináris is.

S hogy mit tesz az ember lánya (anyukája), míg gyermekei a közösségi életnek hódolnak? Dolgozik egy kicsit. Meg dolgozik egy kicsit. Így a végén sok kicsi sokra megy, a sok munkából sok munka lesz. Van. Vesszen a lazsa!

Hozzászólások (0)