A bölcsőde alfája

Elmúlt a beszoktatás negyedik napja. A felszínes szemlélődő számára minden simán megy.

Nem így nekünk. Mindketten megtépázottak vagyunk, a látszólagos béke, nyugalom és vidámság ellenére is. Azért mégis csak elválás ez, amit kisasszonyka nagyon is sejt, szerintem.

Végül nem anyás beszoktatás lett, mivel a gondozó nénihez tartozó ikerpár hétfőn nagyon nyűgös napra ébredt. Így nem mehettem be. Pontosabban ha nagyon ellenkeztem volna, biztosan bemehetek, de addigra Zsifi már át is mászott leendő gondozó nénije karjába, és nagy boldogan mutogatta az orrát. Így nem láttam jelét veszélynek, útjára engedtem hát az én kis bölcsisemet.

Egy óra múltán, ha lehet, még jokedvűbben fogadott, s bár egyből hozzám kéredzkedett, semmi elégedetlenséget nem mutatott. Mint kiderült, az ikrekkel nagyon jót játszott, labdáztak, és Zsifi bizony otthon érezte magát. Bejárta a szobát, mindent felfedezett, magyarázott és mutogatott. Nem volt szükség sem a nyuszira, sem a babára, sem a cumira. Ügyes nagylány.

Tegnap, tegnapelőtt, ma ugyanez.

DE! Velem egész nap hisztis. Nem hagyhatom magára, mert kezdődik az elégedetlenkedés. Nem mehetek ki még a konyhába sem, mosogatni például. Lehet, hogy jól érzi magát a bölcsiben, de én látom, hogy valamit sejt. Valami gyanús neki. Okos kislány.

Nem beszélve az éjszakákról. A változatosság kedvéért most kínzó száraz köhögés van napirenden (éjirenden), hol elalvás után pár óráig, hol az éjszaka kellős közepén. Nem alvás, sírás, köhögés. Már Bobónál is kezdődik. Ő emellett ma éjjel hangosan követelte, hogy vegyem le róla a hálózsákot. Ezt azután szoktuk rá adni, miután elalszik, mivel nem igazán szereti. Ugyanakkor muszáj, mert a takarót nem egészen öt perc alatt ledobja magáról, és a fűtésünk túl szeszélyes ahhoz, hogy takaró nélkül alhasson az ősz kellős közepén.

Így cseppecskékkel kelünk, cseppecskékkel fekszünk. D-vitamin, C-vitamin, multivitamin vassal. Na meg a köhögéscsillapító, a szezonon belüli szezonális jelleggel. Vagyis szükség esetén.

Így élünk mi. Mostanában. Bobó továbbra is nagyon szereti a bölcsit azaz kisovit, különösen, mióta motorokat kaptak az udvarra. Szoktam látni délelőttönként, mikor megyek Zsifiért, ahogy elsőként pattan fel a kiszemelt jármű hátára, és már indul is a nagy móka, a többi motoros banditával nagy egyetértésben.