Tipegés

Sejtésem, miszerint Zsifi hamarabb fog járni, mint hogy kibújjon az első foga, mára bebizonyosodott. Foga ugyanis még nincs, de délelőtt megtette az első bizonytalan lépéseit – felém. Nagyon boldog volt, hangosan visított és nevetett. A kis fogatlan szájával. Igaz, csak két-három imbolygó lépést tud tenni, de valahol el kell kezdeni. Nagyon édes, ahogy a kis hurkás (mert az ám!) lábacskáival, fog nélkül kacagva tétova teve módra döcög előre, hogy aztán nagy nevetve a karomba zuhanjon.

Emellett egyre jobban kommunikál (persze legtöbbször nemtetszését fejezi ki). Minden gá. Mindenre azt mondja, hogy gá vagy ga. Ha valamit el szeretne érni, csak rámutat és türelmetlenül ga-ga. Vagy kinézi a célszemélyt, megtámadja, és vele végezteti el a munkát, ami a céljai eléréséhez szükséges (ez a nap nagy részében én vagyok, természetesen).

Megtanulta, hogy hol van Anya orra, és a kérdésre meg is mutatja. Bobó könyveit lapozgatja, mutogat a számára érdekes ábrákra és figurákra, és szépen el kell neki magyarázni, hogy mi micsoda.

De ha valami nem úgy történik, mint ahogy ő azt a gyönyörű kis fejecskéjében elképzelte, akkor aztán jön a nemulass. Főleg neki, mert továbbra is jó szokása fejét a padlóba verni, ha éppen mérges (gyakran mérges). A férjemmel gyakran csak nevetni tudunk rajta, olyan muris nézni. Aztán persze jön a nagy vigasztalás.

Bobó nagyon ügyes volt: mikor érte mentem, éppen a WC-n ült, mindenféle produktum termelésén dolgozott éppen. A siker nem is maradt el, így nagyon megdícsértem. Lassan amúgy is itt az ideje elhagyni a pelenkát, már nagyfiú a nagyfiunk. Nem beszélve a pelenka horribilis áráról…

Néha elgondolkoztam a papír- vagy textilpelenka kérdésén. Aztán mindig arra lyukadtam ki, hogy nem vagyok én elég elszánt a textilpelenka körüli tortúrák elvégzésére. Meg nem hiszem, hogy a folyamatos cserélgetés (ti. a babák komfortjának és a bőr egészségének megóvása érdekében) a kicsiknek olyan nagyon kényelmes lenne. Elég, ha csak Zsifit nézem, aki kész hisztihadjáratot indít minden egyes pelenkázási kísérlet kezdetén s csak a pelus helyére kerülése után hagyja abba. Régebben kész küzdelem volt minden alkalom, mára már a tiltakozás vehemenciája csökkent.

A gyerekek egyébként a csodálatos időjárásnak köszönhetően állandóan orrfolyósak, mint ahogy az lenni szokott. A porszívó (Az Új Porszívó) újra napjaink rendszeres szereplője – több okból is. Egyrészt, mert reggel-este orrszívásra használjuk. Másrészt, mert a fennmaradó időben Bobó kedvenc játékeszköze, ami ha nem elérhető számára, nagy hisztiket generál. Először is: mert nem kapcsoljuk be. Másodszor: mert nem viszem le a nappaliba. Harmadszor: mert nem visszük magunkkal a bölcsibe. Negyedszer: mert nem vesszük elő (ez ritkán fordul elő, mivel legtöbbször elöl van hagyva, a kisebb ellenállás felé való elmozdulás jegyében). Szóval, a porszívó az első számú játékeszköz, nem mintha nem lehetne a lakásban szanaszét fellelhető játékokkal tengert rekeszteni. Csak labdából kb. 220 darab van (ezt azért tudom, mert van két 100 darabos készletünk, a férjem szerint az kell). És akkor még nem beszéltünk az autókról, plüss állatokról, egyéb kabalákról és a számtalan egyéb hangot adó és nem adó foglalkoztató alkalmatosságokról. Néha egy-egy adagot előveszünk, majd elrakjuk, hogy ne unják meg őket.

Ja, és vannak még a könyvek. Szorosan gyűjtjük őket, gondolva arra, hogy a gyermekek egyre cseperednek, így van már gyermek enciklopédia sorozatunk is, pár darab. Sosem lehet tudni, milyen érdeklődésűek lesznek a gyerekek.