Egyik kicsi, másik pici

kicsipici blogja

A BLOG LEÍRÁSA

Két kisemberrel (és egy naggyal) az élet csodálatos, néha persze igen küzdelmes, de olyan még nem volt, hogy valahogyan ne lett volna.

Látogatás: 316605 alkalommal

A blogban írottak nem képezik a WEBBeteg orvosi tartalmának részét, azok igazság-, és valóságtartalmáért portálunk felelősséget nem vállal.

Két gyerek hivatás

Két kisemberrel (és egy naggyal) az élet csodálatos, néha persze igen küzdelmes, de olyan még nem volt, hogy valahogyan ne lett volna.

Egy gyerek hobbi, két gyerek már hivatás. Ezt mondta majdnem pontosan egy éve az unokatestvérem, akinek akkor volt a nagyobb gyermeke négy éves, a kisebb hat hónapos. Az én nagyfiam akkor múlt másfél éves, Zsifi még születéshez készülődött. Amúgy ő kétszer akart megszületni, első alkalommal 37 hétre, anyósoméktól rohantunk haza lóhalálában, egy három naposra tervezett kiruccanás első napján, miközben rendszeres fájásaim voltak, Bobó a hátsó ülésen csücsült, a férjem vezetett. Anyukám – Nagyanyó – rémülten kapkodta össze a cuccaimat, amiket telefonos navigáció segítségével keresgélt a házunkban, és másfél percenkét akart elájulni, szerintem. Végül kora este beértünk a kórházba, majd nagyjából 12 óra rendszeres fájástevékenység után a kisasszony meggondolta magát és még bent maradt egy hétig.

 

Szóval, unokatestvéremnek igaza volt. Pláne így érzi az ember, amikor ilyen nehéz napokat él a csöppségekkel (a vihar tovább tombol). Az egyik barátnőm a harmadik babáját várja, külföldre készülnek, hogy meg tudjanak élni. Ez nálunk is időről- időre tervbe kerül, aztán valahogy mindig kifullad a nagy menni akarás. Aminek egy a magyarázata: nem is olyan nagy az a menni akarás, hacsak a szükség nem visz.

   

 

Hozzászólások (0)