Két gyerek hivatás

Egy gyerek hobbi, két gyerek már hivatás. Ezt mondta majdnem pontosan egy éve az unokatestvérem, akinek akkor volt a nagyobb gyermeke négy éves, a kisebb hat hónapos. Az én nagyfiam akkor múlt másfél éves, Zsifi még születéshez készülődött. Amúgy ő kétszer akart megszületni, első alkalommal 37 hétre, anyósoméktól rohantunk haza lóhalálában, egy három naposra tervezett kiruccanás első napján, miközben rendszeres fájásaim voltak, Bobó a hátsó ülésen csücsült, a férjem vezetett. Anyukám – Nagyanyó – rémülten kapkodta össze a cuccaimat, amiket telefonos navigáció segítségével keresgélt a házunkban, és másfél percenkét akart elájulni, szerintem. Végül kora este beértünk a kórházba, majd nagyjából 12 óra rendszeres fájástevékenység után a kisasszony meggondolta magát és még bent maradt egy hétig.

Szóval, unokatestvéremnek igaza volt. Pláne így érzi az ember, amikor ilyen nehéz napokat él a csöppségekkel (a vihar tovább tombol). Az egyik barátnőm a harmadik babáját várja, külföldre készülnek, hogy meg tudjanak élni. Ez nálunk is időről- időre tervbe kerül, aztán valahogy mindig kifullad a nagy menni akarás. Aminek egy a magyarázata: nem is olyan nagy az a menni akarás, hacsak a szükség nem visz.