Úszkálunk, úszkálunk

Végre legalább az időjárás nekünk dolgozik egy kicsit. Miután a pénteki hózuhogás után azt hittem, ezzel lőttek is a hétvégi terveinknek, valaki mégiscsak megszánta végre a kisgyermekes családokat és megörvendeztette őket két nap szépséggel.

Értsd meleg volt (10 fok), napsütés és szélcsend. Ki is használtuk. Szombaton bár mindennapos dolgokat intéztünk (bevásároltunk), vasárnap hagyományteremtő szándékkal elvittük a kicsiket úszni.

Jó dolog ez a gyermekúszás. Szándékosan nem írtam babaúszást, mivel a mieink már kinőtték azt a kort. Babaúszás nekem onnan indul, hogy három hónap, ám a másfél évvel be is zárul. Először nagy volt a bizalmatlanság, és Bobó nem volt hajlandó belemenni a vízbe. Zsifit a férjem vitte be magával, és egy rövid sírás után nagyon hamar megbarátkozott az új környezettel. A víz kellemes, ha jól emlékszem, olyan 32-33 fokos lehet, talán. Végül Bobót is megfogtuk, kapott labdákat, és már benne is voltunk a medencében, először a kevésbé mély 70 cm-esben. A hancúr akkor kezdődött, mikor rájött, hogy itt bizony szabad csapkodni, sőt, szinte kötelező. Na, ezek után nem volt megállás. Lett nagy viháncolás, nevetgélés, rúgkapálás. Bobó jó párszor víz alá merült, de nem esett kétségbe, egy kis köhécselés után ugyanott folytattuk, ahol abbahagytuk. Zsifinek is nagyon tetszett, hogy labdázhat, és külön élvezte, hogy nem ér le a lába, és szabadon rúgkapálhat. Úgyhogy nagyon jól érezték magukat, remélem, ebből a vasárnap reggeli úszkálásból rendszert csinálhatunk.

Aztán ebéd a nagyszülőknél, és azt hittük, a jó meleg víz majd déli álomba ringatja őket. Ez volt ám a nem kis naivitás. Gyermekeink feldobottabbak voltak, mint valaha, és még Zsifnek sem volt esze ágában sem aludni. Végül nagy nehezen anyukám álomba simogatta, de Bobó nem aludt egy percet sem. Persze aztán este pillanatok alatt álomba merült, miután lefutottuk szokásos esti köreinket (mese, simogatás, teregetés, pisilés, simogatás, stb. ebben a sorrendben).

Tegnap délután még kimentünk a levegőre. Eredetileg az állatkertet céloztuk meg, de három után értünk oda, és úgy látszik, az állatkerti nyitvatartást nem befolyásolják az egyre nyúló nappalok, és még mindig fél négykor zárnak az állatházak, majd négy előtt az utolsó vendégeket is kiebrudalják a területről. Talán az óraátállítással nyúlik a nyitva tartás is. Mikor is lesz? Már várjuk.

Ma reggel először végre madárcsicsergésre keltünk. (Ez így nem teljesen igaz, mert én Zsifire keltem, körülbelül tízszer, és az utolsó fél öt után volt. Megint nagyon rosszul alszik, az okát természetesen most sem tudjuk, miért.) Sőt, már nagyon korán világosodik. Szerintem minden hasonló korú gyereket nevelő szülő számára olyanok ezek az alkalmak, mint az ünnepek.

Ja, igen. Ne feledjük, tegnap ünnepnap volt. Mi talán majd jövőre kezdjük a kokárdás nevelést, most még teljes egészében figyelmen kívül hagytuk. Volt helyette strand és állatkert. Ha kisgyermek fejjel kellene gondolkoznom, szerintem picinyeink érdekében nekik tetsző döntést hoztunk, már ami a programajánlatok közötti válogatásra vonatkozik?