"sm-s"

Sokat gondokodom, hogy mi rosszat tettem amiért a sors ezzel a betegséggel büntetett.Ha megkérdezik, hogy mi a bajom, még a kimondása is nehezemre esik.Pedig ordít fejemben, hogy el ne felejtsem (mintha lehetne) Sclerosis multiplex.Soha nem fogom elfogadni.Felőlem aztán kiabálhat a tudatalattim, és elmondhatja milliószor az orvos, hogy nem élhetek úgy mint egy egészséges.26 évesen mit csináljak?Miért kellene belenyugodnom, hogy soha nem gyógyulok meg?Bölcs mondás, hogy "A remény hal meg utoljára!"Így mi mást tehetnék, várok, és figyelek.A testem minden jelzését.Azt hiszem így könnyebb.Csak lenne már valaki, akivel ezt megoszthatom