Vitatják az antibakteriális szappanok biztonságosságát

Több millió háztartásban használnak antibakteriális szappant illetve tisztítószert annak reményében, hogy azok segítenek megőrizni a család egészségét. Felmerül azonban a kérdés, hogy ugyanaz a vegyi anyag, mely képes megölni a különböző baktériumokat, vajon veszélyt jelent-e ránk?

A Kalifornia Egyetem kutatói három egymástól független vizsgálat alapján kimutatták, hogy a tisztítószerek bizonyos vegyi anyagai, mint a triklozán és a triklokarbán potenciálisan befolyásolhatják a nemi hormonokat és az idegrendszert. Sokan gyanúsítják őket azzal, hogy felelősek az autizmus kialakulásáért.

Dan Chang, a kutatást végző orvosok egyike azt állítja, hogy bár nem akarnak pánikot okozni, nem árt figyelembe vennünk, hogy az antibakteriális szappanok nem tisztítanak jobban, mint a hagyományosak, ám hozzájárulnak a rezisztens baktériumok kialakulásához!

Cikkünk a hirdetés után folytatódik

A triklozán és a triklokarbán

A triklozán a folyékony szappanok jelentős részének alkotóeleme, illetve megtalálható a fogkrémekben, szájvizekben, kozmetikumokban és a műanyag konyhaedényekben is. A triklokarbán az antibakteriális szappanok és dezodorok egyik alkotóeleme. Az 1950-es és 1960-as években kifejlesztett triclokarbánt és triklozánt eleinte a kórházakban használták, mint fertőtlenítőszert, csak az 1990-es években kezdték el antibakteriális tisztítószerekkénti tömeggyártásukat. Chang doktor szerint figyelmeztető címkével kellene ellátni azokat a termékeket, melyek tartalmazzák ezeket az anyagokat.

A gyártók körében felháborodást váltott ki a tanulmány közzététele, állításuk szerint a termékeket korábban többször is vizsgálták és biztonságosnak találták használatukat.

Úgy vélik, mivel a termékek toxikus hatásait állatkísérletek során mutatták ki, hogy további kutatások szükségesek ahhoz, hogy biztosak lehessünk az összefüggéseket illetően. Szerintük nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a laboratóriumi körülmények nem azonosak azzal, amiben élünk, így azok a hatások, melyeket ott tapasztaltak, talán nem is jelentkeznek nálunk.

Mivel a triklozán és a triklokarbán főleg az olyan érzékeny életkorban okozhat gondot, mint a terhesség, korai gyermekkor és időskor, Dr. Chang és társai nem győzik hangsúlyozni, hogy az antibakteriális szappanok pozitív hatásai nincsenek arányban a potenciális veszélyeikkel.

A triklozán negatív hatásai

Nemrégiben amerikai kutatók vizsgálták a triklozán hatását az agyműködésre. Ebben kimutatták, hogy azok az agysejtek felszínén található speciális receptor molekulához kapcsolják magukat, melynek hatására nő az agysejt kalciumszintje, ami a mentális fejlődés egyensúlyának megbomlásához vezethet.

Egyeseknél megtalálhatóak olyan mutáns gének, melyek megkönnyítik a triklozán számára a csatlakozást, így ők sokkal veszélyeztetettebbek minden olyan negatív hatásra, amit a triklozán okoz. Ezért is merül fel egyre gyakrabban, hogy bizonyos génekkel találkozva a triklozán negatív hatásai együttesen lehetnek felelősek az autizmus kialakulásáért.

A triklokarbán negatív hatásai

A triklokarbán, mely szintén fontos alkotóeleme az antibakteriális szappanoknak és dezodoroknak, a hormonokra hat különös módon. Már évek óta gyanítják, hogy a környezetünkben jelenlévő vegyi anyagok, melyeket összefoglaló néven endokrin bomlasztónak neveznek, férfiaknál és nőknél egyaránt hat a nemi hormonokra és fokozza a meddősség kialakulásának esélyét.

A triklokarbánnal kapcsolatos kutatások kimutatták, hogy a triklokarbán jelenlétének hatására a sejtek több enzimet termelnek, mint amikor csak az ösztrogén van jelen. Szintén kimutatták, hogy patkányoknál prosztata-megnagyobbodást és emelkedett tesztoszteronszintet okoz.

Embereken még nem végeztek erre vonatkozó vizsgálatot, ám gyanítják, hogy a hatás hasonló. Külön aggodalomra ad okot, hogy annak ellenére, hogy egyre többet esik szó ezen vegyületek káros hatásairól, továbbra is széles körűen használjuk őket, a környezetben pedig egyre nagyobb mennyiségben van jelen, s lebontási idejük több mint 40-50 év.

(WEBBeteg - Cs.K. fordító, lektorálta: Dr. Jóna Angelika, gyermekorvos; Forrás: WebMD)