Hogy tudok túl lenni a bizalmatlanságon, vagy a szakítás a legjobb megoldás?

Tisztelt Doktornő! Kérdésem párom viselkedésének LEHETSÉGES OKAI érdekelnének, egy szakember szemszögéből. Nem adom fel könnyen a kapcsolatot, mert test, lélek,szellem szintjén jónak érzem. Rendkívüli mértékben segít, támogat engem. Kb. fél évvel ezelőtt megtámadott az anyja, és azt éreztem, túl könnyen feladná, elbizonytalanodik. Akkor kivertem a hisztit, aminek az lett az eredménye, hogy szakított velem. De megbeszéltük: kiderült, hogy egyrészről nem vette észre, hogy az anyja alulról bomlaszt, és hogy az volt valójában a kiváltó ok, hogy az elmúlt fél évben sokat hisztiztem! Ezt akkor meg is beszéltük. Fél évig semmilyen konfliktus nem volt köztünk. Egy hónappal ezelőttig: egy kis dolgon összekaptunk, csak egy kicsit emeltem fel a hangom. Szó nélkül beültünk a kocsiba, és ennyit mondott: két nap múlva nem akarlak itt látni.Összepakoltam, beültünk a kocsiba, hazavitt vidékre, és a kapu előtt kirakott. Majd néztem ahogy elmegy. De nem ment. Ott állt az út végén 10 percig. Kérdeztem, hogy miért nem megy el, és azt mondta, csak látni akartam, hogy biztonságban beérsz az ajtón. Azzor kibékültünk. Kiderült, hogy azért reagált így, mert a kiabálásra szorult helyzetben érezte magát, azt látta, ha egy kis dologra kiakadok, mi lesz a naggyal, ezért abban a pillanatban nem látja a jövőt velem. Nincs benne akkor kontroll. Nincs benne, hogy a másik szemszögéből látni a helyzetet, nincs benne empátia. Ezt meg is beszéltem vele, és AZÓTA látom, hogy igyekszik, tényleg! És állítja, ha lehiggadt volna, úgy is utánam jött volna, de hiszem ha látom.Úgy érzem, nem beszélhetek korlát nélkül az érzelmeimről, megtört a bizalom.Ön szerint, hogy megbocsájtsak meg, hogy tudjak továbblépni, és élni a hétköznapokat?, Hogy higgyem el, hogy bízhatok benne? És legfőképpen: , hogy tudok segíteni neki?, Hogy tudom megérteni, és elfogadni, hogy akkor mi zajlik benne?Segítsen. Párterápiát ne javasoljon, mert ÖNT kérdeztem, nem egy 3. szakembert. Köszönettel: Adrienn

Dr. Pálvölgyi Rita válasza párkapcsolati kérdések témában

Tisztelt Kérdező, Úgy tűnik, hogy a kiabálás valóban nem vezet jóra. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy nem beszélhet az érzéseiről, inkább csak azt, hogy máshogy kéne beszélni az érzéseiről. Ez talán segít a párjának abban, hogy ő is higgadtabban reagáljon a kritikára. Az indulataik egymást provokálják. Hasznos az is, ha egy feszültebb szituációra később visszatérnek, és higgadtabban újragondolják együtt. A bizalom lassan épül újra, de ha megtapasztalja a párja igyekezetét, ez biztosan segítségére lesz. A párterápia egyébként arra jó, hogy konkrétan az Önök helyzetére tudjon reagálni a terapeuta, így sokkal hatékonyabban tud segíteni a változtatásban. Üdvözlettel.