Hogy tudok túl lenni a bizalmatlansàgon, vagy a szakítàs a legjobb megoldàs?

Tisztelt Doktornő! Kérdésem pàrom viselkedésének LEHETSÉGES OKAI érdekelnének, egy szakember szemszögéből.Nem adom fel könnyen a kapcsolatot,mert test,lélek,szellem szintjén jónak érzem.Rendkívüli mértékben segít, tàmogat engem. Kb. fél évvel ezelőtt megtàmadott az anyja, és azt éreztem,túl könnyen feladnà, elbizonytalanodik.Akkor kivertem a hisztit, aminek az lett az eredménye, hogy szakított velem.De megbeszéltük:kiderült,hogy egyrészről nem vette észre hogy az anyja alulról bomlaszt,és hogy az volt valójàban a kivàltó ok,hogy az elmúlt fél évben sokat hisztiztem!Ezt akkor meg is beszéltük.Fél évig semmilyen konfliktus nem volt köztünk. Egy hónappal ezelőttig:egy kis dolgon összekaptunk,csak egy kicsit emeltem fel a hangom.Szó nélkül beültünk a kocsiba,és ennyit mondott:két nap múlva nem akarlak itt làtni.Összepakoltam,beültünk a kocsiba, hazavitt vidékre,és a kapu előtt kirakott. Majd néztem ahogy elmegy.De nem ment.Ott àllt az út végén 10 percig.Kérdeztem,hogy miért nem megy el,és azt mondta,csak làtni akartam hogy biztonsàgban beérsz az ajtón. Azzor kibékültünk.Kiderült,hogy azért reagàlt így,mert a kiabàlàsra szorult helyzetben érezte magàt,azt làtta,ha egy kis dologra kiakadok,mi lesz a naggyal,ezért abban a pillanatban nem làtja a jövőt velem. Nincs benne akkor kontroll.Nincs benne,hogy a màsik szemszögéből làtni a helyzetet, nincs benne empàtia.Ezt meg is beszéltem vele,és AZÓTA làtom hogy igyekszik, tényleg!És àllítja, ha lehiggadt volna,úgy is utànam jött volna,de hiszem ha làtom.Úgy érzem,nem beszélhetek korlàt nélkül az érzelmeimről,megtört a bizalom.Ön szerint hogy megbocsàjtsak meg,hogy tudjak tovàbblépni,és élni a hétköznapokat?Hogy higgyem el,hogy bízhatok benne?És legfőképpen:hogy tudok segíteni neki?? Hogy tudom megérteni,és elfogadni,hogy akkor mi zajlik benne?Segítsen.Pàrteràpiàt ne javasoljon,mert ÖNT kérdeztem,nem egy 3. szakembert. Köszönettel: Adrienn

Dr. Pálvölgyi Rita válasza a párkapcsolati kérdések témában

Tisztelt Kérdező, Úgy tűnik, hogy a kiabálás valóban nem vezet jóra. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy nem beszélhet az érzéseiről, inkább csak azt, hogy máshogy kéne beszélni az érzéseiről. Ez talán segít a párjának abban, hogy ő is higgadtabban reagáljon a kritikára. Az indulataik egymást provokálják. Hasznos az is, ha egy feszültebb szituációra később visszatérnek, és higgadtabban újragondolják együtt. A bizalom lassan épül újra, de ha megtapasztalja a párja igyekezetét, ez biztosan segítségére lesz. A párterápia egyébként arra jó, hogy konkrétan az Önök helyzetére tudjon reagálni a terapeuta, így sokkal hatékonyabban tud segíteni a változtatásban. Üdvözlettel: Dr. Pálvölgyi Rita

Dr. Pálvölgyi Rita
pszichiáter, pszichoterapeuta Online kérdés feltevés - Webbeteg.hu További orvosok

Kérdés: 2020. május 23., 09:44; Megválaszolva: 2020. május 27., 20:44