Stresszkezelés, különalvás

Tisztelt Doktor Nő! 30 éves nő vagyok, válásom után lassan egy éve élek párkapcsolatban. A párom 40 éves, szintén elvált, van egy kislánya, nekem nincs gyermekem. Mind a ketten felelős, vezető beosztásban dolgozunk, sajnos sok a stressz, ami a fiatal kapcsolatra nagyban rányomja a bélyegét. A problémám az, hogy a párom mostanában rendszeresen külön alszik tőlem, én a hálóban, ő a nappaliban, annak ellenére, hogy többször jeleztem neki, hogy nekem ez rossz, szeretném, ha velem aludna. Neki 3 évig nem volt komoly kapcsolata, velem 5 hónap után összeköltözött. Eleinte együtt aludtunk a nappaliban, de átalakítottuk a lakást, lett szép hálószoba, de, amióta elkészült szinte csak én alszom ott, ő a nappaliban marad. Egyébként is nagyon zárkózott, nehezen kezdeményező típus, a napi nyomás és stressz miatt mostanában jeleztkeztek pánikszerű tünetei, próbálok segíteni neki ahogy tudok, én egyébként is nagyon odaadó embernek tartom magam. Nem korlátozom a megszokott dolgaiban, sokmindent csinálunk együtt is, de mégsem tudom, hogy, hogy orvosoljam ezt az összetett problémát, ami már bennem nagyon mély lelki folyamatokat indított el, negatív irányba. Szeretném a tanácsát kérni, mert a párom teljesen bezárkózik, mellette sokszor nagyon magányosnak érzem magam. Nem tudom mit tegyek. Várom válaszát, melyet hálásan köszönök!

Dr. Pálvölgyi Rita válasza távolságtartás a párkapcsolatban témában

Tisztelt Kérdező, A kapcsolatok kezdetén nem mindig látható az, hogy a partnereknek eltérő az intimitás- és közelség igénye. Aki jobban vágyik a testi közelségre, az sokszor személyes sérelemként éli meg partnere részéről a távolságtartást. Természetesen nem lehet megválaszolni a kérdést, hogy konkrétan őt mi is tartja távol. Talán nyugodtabb, meghittebb pillanatokban erről is szó tud esni. Persze adott a lehetőség, hogy külső segítséget is bevonjanak, bár úgy feltételezem, hogy erre nem érett meg a helyzet. Üdvözlettel.

Tőle szeretnék kérdezni