Belső zavaraim az életben

Üdv! Szeretnék érdeklődni, hogy megoldható lenne egy olyan probléma, hogy nem igazán mondok el itthon, sőt igazán senkinek semmit a magánéletemről, azt se tudják itthon, h van barátnőm, sőt erről még a baráti körrel se beszéltem. Szóval ez szerintem azóta van így, mióta láttam tesómékat, meg barátnőiket, h anyukám mindig talál mindenkiben valami hibát, meg mindig volt valami probléma, így nem tudom. Ez még nem lenne elég, van még egy olyan jó tulajdonsága, hogy mindent fel tud használni a másik ellen, ezért valószínűleg zárkózott lettem, főleg itthon, idegenekkel simán elbeszélgetek mindenről.:) A barátnőm szerint nem merem felvállalni a kapcsolatot, mert szégyellem, de nagyon nem így van, én büszke vagyok rá, de mégsem tud róla senki, hogy együtt vagyunk, mert nem szoktam beszélni senkivel csajokról így, családon belül pedig főleg nem, egy kicsit prűd családnak mondható a mienk talán. Meg szerintem az is szerepet játszik a dologban, hogy kiskoromban sokat hallottam ezt a kérdést, hogy van-e már barátnőd, meg hasonló olyan dolgokat, amiket talán piszkálódásnak fog fel a gyerek. Ez is szerepet játszhat talán a dologban, nem? Egyébként a:) jelemről mit gondol a Szakértő Úr/Hölgy, barátságosabbá teszi az írásomat, vagy azt lehet hinni, hogy viccesnek találom a dolgot?

Dr. Szimuly Sándor válasza barátnő témában

Kedves Levélíró! Azt gondolom ha 25 évesen egy férfiembernek barátnője van, a semmiképpen nem szégellnivaló dolog. Ez a élet rendje. Ha úgy érzi, hogy a család, vagy az édesanyja ezt másképp gondolja, érdemes lenne körüljárni a dolgot, kipuhatolni, hogy miért van ez így. Esetleg meg lehetne próbálni felderíteni, hogy milyen hölgyet képzel el az édesanyja Ön mellé, így ha ismert lenne az ideális társ, akkor a közös tulajdonságok hangsúlyozásával talán símulnának a konfliktusok is. A:)-t barátságosnak értékeltem!: -) Üdv:

Tőle szeretnék kérdezni