Depressziós-e a fiam anyja?

6 éve nem élhetek a családommal eggyütt, 1 éve, hogy utolsó próbálkozásunk is ROMBADŐLT. Régebben is voltak rossz, és hajmeresztő reakciói a páromnak, ezek PL: Gyermekünk születése előtt váratlanul visszariadt a lakásvásárlástól. Szülés előtt 2 hétel Anyósom és Párom kiközösített és elküldtek a házból. Ellenem uszítva, felidegesítve tette ezt, a holmimat ő is segített pakolni. Késöbb sem látni megbánást. 2 ÉVE, hogy ujabb eséjt adtam neki szeretném ujra a családomat. Megis tettem értük mindent, 4 hónapig őrült nehéz volt! A páromnak szinte udvarolni kellett újra. Egyre több időt eggyütt töltöttünk hármasban, a kisházamban. Belejött a házimunkákba továbrais irányítani kellett sokat, mert nem önálló, ma sem. Szűk 1 év alatt volt pánikrohama, jelentéktelen dolgokon bekattan, és fogta a gyereket és elindult a Mamához ahol laktak, volt, hogy kérésemre sem jött vissza és utánnuk mentem autóval, hazavittem őket a kisfiamért. Mindenre nemtudok itt kitérni, de nem tudtam sok esetben mit kell tennem, én ehez nem értek, Utaltam néha arra, hogy el kellene mennie orvoshoz, ezzel így élni, gyereket fölnevelni, nem lehet. Nem ismeri el a betegsége létét, tudtommal nem volt orvosnál se. A gyámügy sokat segített nekem a Kapcsolattartást szabájozta, de ebben már nem tudnak! Ráadásul a környezetemben is alig van aki aki megérti hejzetem, nagyon megviselt az elmúlt események kudarca, de Segítségre is szorulunk mindhárman!

Dr. Árki Ildikó válasza családi problémák témában

Tisztelt Kérdező! Amennyiben a párja nincs veszélyeztető állapotban (másokra, vagy önmagára nem tanúsít veszélyes magatartást), nem kényszeríthető orvosi vizsgálatra, kezelésre. Egy levélből, ráadásul másik féllel kapcsolatban, diagnózis nem mondható. Javaslom, hogy forduljanak családterapeutához, néhány helyen társadalombiztosítás keretében is elérhető.

Itt kérdezhet